Irodalmi Szemle, 1977

1977/10 - Dobos László: Bodrogköz, szülőföldem

S azóta? Több mint negyedszázada Bodrogköz az anyagi gyarapodás idejét éli. Amióta e táj kivált a mindenségből, ilyen gazdagodó ideje nem volt még. Ahányszor hazamegyek, ez tűnik szemembe: az építés. A bodrogközi történelem most az építkezés korát jelzi. Sorolhatnám: utak, iskolák, kórház, sportlétesítmények sora, egészséges ivóvíz, állami gazdaságok, szövetkezetek, gyümölcsös szőlő telepítések. És házak, házak... Az erre utaló számadatok, statisztikák szinte frázisként hangzanak már. Beleszoktunk a korba, ez természtes. Mindez nem ajándék — munka, szorgalom eredménye. Bodrogköz dolgozik, termel, s ezáltal gyarapszik.

Igen, a tárgyi világ építményei felmutathatok, kimutathatók, szemmel is mérhetők. S az emberek? A munkahelyi közösségek, a faluközösségek, Hel- mec közössége? A paraszti-, a kisiparos-, a kereskedő-, a napszámos-, a béres- lét mivé alakult harminc év múltán? Milyen ma a bodrogközi „társasdalom”? Kínálkozik — mint másutt is — az egyszerűsítő válasz. Igen, az egyszerűsítő válasz. Igen, az egyezés sokféle, a fejlődés tendenciái legfeljebb fázisbeli különbséget mutatnak az ország más részeihez képest. S az eltérő, a megkülönböztető vonások?

Vannak. Csak erről keveset szólunk. Az elmúlt esztendőknek a Bodrogközről tudósító írásai javarészt a táj szépségét, a népművelés gondjait, kommunisták helytállását idézik-mondják. A szükségesről beszélnek, a szépről, a valamikori állapotokról; néprajzi, népművészeti mozaikdara'ookat mutatnak a széles közvélemény elé. Valamiféle idillikus kép áll mindebből össze, pedig a Bodrogköz nem idill. Sohasem volt, ma sem az. Érdekesen „elmellőzzük” a Bodrogköz társadalmi valóságát, emberi-nemzeti önismeretünk egyik forrását. Pedig a társadalmi átformálódás, a szociális átrétegződés, a demográfiai robbanás második, harmadik hulláma itt is nyomon követhető tanulságos folyamat.

Negyedszázada falusi család-rokonság közepén ülhettem. Kiterjedt, nagy közösség, az együvé tartozás megfogalmazatlan, mégis erős érzésével. Az ünnepek, a íjókedv, a gyász, az egymást segítő munka alkalmai: mindannyi melengető összejövetel. Egymás nézése, kérdezése, az események közös tudomásulvétele: matuzsálemek és felnőttek beszédét figyelő gyermekszemek. Ez volt az idő felső és alsó határa. S közte nemzedékek arca, nagy tabló, amit évszázadok óta festenek. E széles család-rokonság az idő mélyéből jött, rázták háborúk, tragédiák, halálok: mindennek ellenére volt, fennmaradt, hatott. Összetartotta őket a föld, ez volt a kenyéradó, a mindenható — a cél: sorsok, lehetőségek meghatározója. Innen, a földtől kezdődnek az elágazások — a parasztcsaládok feszítő emberfölöslege folytán — a kőműveskanál, a suszterkalapács, az ácsszekerce, a tanítóság s a papi reverenda felé. A termelői parasztközösségek lazulásának, belső differenciálódásának folyamata már a szemem előtt játszódik. De a nagy család-rokonság együtt van, az otthon, a család, a rokonság, a föld; a munka mind a falu közösségén belüli valóság.

Ez volt az utolsó történelmi fényképfelvétel. A háború utáni negyedszázad elporlasztotta e nagy család-rokonságot. A mezőgazdaság kollektivizálása migráció nyitánya is. Építkezésekre, ipari vagy ipari jellegű munkahelyekre a falvakból áramlik a munkaerő. Nehéz, ellentmondásos folyamat. A szocialista mezőgazdaság kezdeti szakasza nem karnevál. Szervezőket, parasztokat sokszorosan leterhelő küzdelem. Űj fogalmak születnek: kétlakiak, bejárók, eljárók, ingázók. A föld még jelen van, de már nem meghatározó erőként. A Bodrogköz viszonylag zárt, archaikus közössége az iparral ismerkedik, az ipari munka belső ritmusával. Más lüktetés, más dinamika ez, mint a föld élete, vetése, a szántásé. S ezt a mást tanulni kell. Az ötvenes évektől kezdődően a Bodrogköz hatalmas iskola, építő, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közlekedési szakmák sorát sajátítják el az emberek, Alakul, teremtődik a bodrogközi ipari munkásság. Létrejönnek a szellemi kibontakozás intézményes feltételei: az iskolák, a népművelési, egészségügyi, közigazgatási, szakágazati irányítás létesítményei és szervei.

S kibontakozott a migráció második fázisa: a városba menés-költözés. A bejárás, a kétlakiság, az ingázás az idősebb nemzedék létformája. A negyedszázad előtti család-rokonság akkori legfiatalabbjai városi szakmunkások. El