Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - FIGYELŐ - (vj): A párbeszéd szükségszerűsége

nem a háttéren van a hangsúly, hanem azon, hogy az emberek közt olyan konfliktusok keletkeznek, amelyek révén az erkölcsi problémák mélyére tudnak leásni. Ha a 19. század alapvető témái az élgt értelmének keresése és az önostorozás, akkor napjaink fő térnái: a bátorság, az emberség és a közösségi felelősség. Szólt arról a bonyolult vonulatról is, melyben a tovatűnt gyermekkorral kapcsolatos nosztalgikus tűnődések kapnak helyet. (Szoloubin, Raszputyin stb.)

Befejezésül Lukin a művek erőteljes és pontos fordításának nehézségeiről mondott el számos gondolatot.

Nyina Kuprijanova, a szépirodalmi rovat vezetője beszámolójában elmondta, hogy a Szovjetunióban évente 1750 millió példányban jelennek meg a könyvek különböző nyelveken. A szovjet irodalom 76 nyelven jelenik meg, de nemsokára megjelenik már a hetvenhetediken is: a dolgán nép írott irodalmának eilső művelője Ogdo Akszjonova írónő.

A felszólaló kiemelte a Baltikum irodalmát, amely főként a regény műfajában hívta fel magára a figyelmet. Kuusberg, Beekman (Észtország), Sluckis (Litvánia) és mások műveit említette példaként. A balti népek irodalmát a színes tematika, stílusgazdagság és a formák sokfélesége jellemzi. Számos alkotás foglalkozik a közelmúlttal, s ez lehetővé teszi, hogy jobban értékeljék a nép és az egyén által megtett utat. Az észt, lett és litván írók a jelen problémái iránt is élénken érdeklődnek. Kuusberg Esőcseppek című új regényében a hős belső monológban tárja elénk helykereső törekvését, Beekman Szüretidő című műve pedig szenvedélyes hangú, sajátos naplóesszé. Vitát váltottak ki Enn Vetemaa kisregényei, aki kíméletlenül leplezi le az ember erkölcsi torzulásait.

Nyina Kuprijanova ismertette Sluckis A nap végén című regényét, s rámutatott, hogy a litván regényre és kisregényre sajátos forma jellemző. Dala Umiaviciute Narancssárga sisak című kisregényében például a kronológiai sorrendből kiragadott epizódokat a hősök gondolatainak aszociációs rendje köti össze. Kuprijanova elmondta még, hogy a litván irodalomban elmosódófélben vannak a stílushatárok, s „hibrid” műfajok keletkeznek.

A lett irodaiamra az elmúlt években inkább a novella volt jellemző, megjelent Skujinš, Kajaks, Jakubans, Ezels és mások novelláskötete. Skujinš mondását

idézte: „A művészet felfedezés híján értelmetlen.” A szerelem, a gyerekek és a természet iránti ragaszkodás gondolatát fejezik ki Skujinš Élte virágában lévő férfi című műve. A felszólaló végezetül megjegyezte, hogy a Baltikum egész irodalmát áthatja a valóság megismerésére irányuló törekvés.

Arvay János, a magyar küldöttség vezetője az irodalmak közötti barátságot a magyar-szovjet kulturális együttműködés leggyümölcsözőbben fejlődő ágának nev

ezte. Elmondta, hogy a feudális Magyar- ország vezető körei minden erejükkel akadályozták a szocialista és kommunista eszméket hirdető művek terjesztését, a művek azonban a tilalmak ellenére is eljutottak az országba s megismertették a magyar olvasókat Csehov, Gorkij, Solohov művészetének halhatatlan értékeivel.

Arvay — rátérve a felszabadulás után bekövetkezett gyökeres változásokra — közölte, hogy az utolsó 25 év alatt, leszámítva a gyermek- és ifjúsági irodalmat, 1825 orosz és szovjet mű jelent meg Magyarországon. Elmondotta, hogy a mai szovjet próza népszerűsége semmivel sem kisebb, mint a klasszikussá vált alkotásoké. Az olvasók szétkapkodják Markov, Ajtmatov, Bondarev, Asztafjev, Suksin, Bikov, Belov és mások műveit. Arvay a folyóiratok feladatáról is szólt, hangsúlyozva a Szovjet Irodalom szép formátumának, ízléses kivitelének jelentőségét. Ügy véli, mondotta, hogy a folyóiratnak jó írók és a legjobb művek orgánumává kell lennie, s szórakoztatva kell nevelnie, s szórakoztatva kell tanítania az olvasót.

Arvay a magyar kiadók terveire is kitért, melyekben jelenleg a belorusz, örmény, grúz, tatár, kirgiz stb. irodalmak közelebbi megismertetése szereped, s a folyóiratok is foglalkoznak ezzel a feladattal. Fontos szerepet tölt be ezen a téren a szervezett olvasómozgalom is. A magyar könyvkiadókban és folyóiratoknál jól felkészült műfordítók és szerkesztők dolgoznak, akik becsülik az orosz és a szovjet irodalmat.

Inna Rosztovceva, a lap kritikai rovatának vezetője arról beszélt, milyen helyet foglal el a kritika a mai szovjet irodalomban. Kiemelte Bahtyin és Lihacsov kritikusi munkásságát, majd felidézte, hogy amikor Jurij Barabas irodalomtörténész és kritikus átvette az OSZSZSZK Állami-díját, azt nyilatkozta: igen örül, hogy ez a díj ugyanott szerepel, ahol a költészeti és