Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - FIGYELŐ - (vj): A párbeszéd szükségszerűsége
A párbeszéd szükségszerűsége 1977 elején, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság írószövetségeinek együttműködési megállapodása értelmében, a Szovjet Irodalom szovjet szerkesztőségében szovjet és magyar irodalmárok, műfordítók találkoztak, hogy a mai szovjet prózáról beszélgessenek. A Magyar írók Szövetségének küldöttségét Árvay János műfordító vezette, szovjet részről pedig a Szovjet Irodalom szerkesztő bizottságának vezetői és munkatársai, valamint az Inosztrannaja Lityeratura és a Szovjet írószövetség képviselői vettek részt az összejövetelen. A Szovjet írószövetség magyar nyelvű folyóirata, a Szovjet Irodalom 1977/6. számában Oleg Gromov ismerteti az elhangzott előadásokat és tájékoztatókat, s az azok nyomán kibontakozott véleménycserét, Beszélgetés a mai szovjet prózáról — Folyóiratunk műfordítói kerekasztala című összefoglalójában. A szimpoziont Szavva Dangulov, a Szovjet Irodalom főszerkesztője nyitotta meg, kifejezvén azt a reményét, hogy az ilyen jellegű szakmai beszélgetések hagyomány- nyá válnak, hiszen a szovjet irodalmárok szeretnének minél gyakrabban találkozni magyar barátaikkal. Kiemelte hogy a vendégek fontos időszakban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évének kezdetén érkeztek körükbe. Örvendetes jelenségnek minősítette, hogy mindinkább eltűnik az irodalmi fővárosok és a vidék közötti különbség, s immár Vologda, Voro- nyezs és Irkutszk is irodalmi centrumnak számít. Jelentős eredmény továbbá, hogy a NOSZF óta nemzetiségi irodalmak születtek, melyeknek olyan neveltjei vannak, mint például Gamzatov, Kulijev, Kugultyi- nov. A szovjet irodalom egészének lényegéről szólva Dangulov a világosan tapasztalható újító szellemet hangsúlyozta, ami nélkül nem létezhet irodalom. „Mi jellemzi íróinkat? — folytatta a nyitó beszédet a főszerkesztő. — A téma lényegének feltárása, az életközelség, a lélektani ábrázolásmód, amikor az élet az önelemzés folyamatában tárul fel, mikor az író a bemutatott jelenség mélyére hatol. Ezek az orosz irodalom nemes hagyományaiból fakadó jellegzetességek az új ember megjelenésével, az életben elfoglalt helyének meghatározásával kapcsolódnak össze.” Rámutatott a mai szovjet irodalom sokszínűségére, észrevételt tett a kisregény műfajának komoly fejlődéséről, kitért az érdekes stíiustörekvésekre. Megállapította, hogy sok író erős nemzetközi tekintélyt szerzett. Jurij Lukin, a Szovjet Irodalom szerkesztő bizottságának tagja „A mai szovjet próza alapvető jelenségei” címmel tartott előadást. Kifejtette, hogy a szovjet irodalom jelenlegi folyamatai „nem idén és nem is tavaly kezdődtetk”, hiszen például Ivanov Örök küldetés című regénye, Proszkurln Sors című műve, Markov történelmi freskója, a Szibéria és Suksin munkái már ezeknek a folyamatoknak a jegyében születtek. Az utóbbi évek terméséből Bondareiv A part és Raszputyln Élj és emlékezz! című regényét emelte ki. Ezek a könyvek rendkívül erőteljesen vetnek fel erkölcsi kérdéseket. Az Ukrajnában megjelent könyvek közül az előadó Sztelmah Rád gondolok és Honcsar Bri- gantina című művét hozta fel példaként. Belorussziában Ivan Melezs nagyszabású munkája sajnos torzó maradt, viszont új művekkel lépett a porondra Bikov és Ada- movics. Az újabb alkotások közül sok megjelent a folyóiratban, s ők publikálták Kozsevnyikov, Ny. Tyihonov, Abramov, Szolouhin, Vasziljev, Ligyin, Bitov, Atarov, Iszkander és más szerzők újszerű ihletésű műveit is. A legújabb művek sorából a főszerkesztő Zaligin A bizottság című regényét említette, abból a szemszögből, hogy a műfordítók számára bonyolult feladatot jelent, s ugyanezt a mérőfokot vonatkoztatta Asztafjev A halkirály című elbeszélésére, valamin Raszputyln legújabb művére, a Búcsú Matyorától-ra. „A mai szovjet próza tematikája igen sokrétű — mondotta a továbbiakban Lukin. — Legfontosabbnak azt a törekvést tartom, hogy az írók a ma emberének, elsősorban a munkásoknak, a parasztoknak és az értelmiségnek az érzelmi világát, tetteit, életét akarják bemutatni.” Megemlítette, hogy a termelési témák esetében
