Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - FIGYELŐ - Pašiaková, Jaroslava: Két Kassák-kötet

lesz az agyad, ahol szúrós, nyugtalan kérdések és puha, nagyon nehezen mozduló feleletek tollazódnak naggyá. Ezentúl hát ember vagy, fiam, és gondolkoznod kell, hogy megértsd és megbékélj önmagaddal.”

És lassan megváltozik Vendel is, éretté válik az emberi élet legmagasabb titkának megértésére, megférfiasodilc és edződik fiúi szive. Mennyire nem volt igazuk azoknak, akik Kassákot szigorúsággal vádolták! Ügy tűnik nekem, hogy e korai prózája a világirodalom tiszta lírai alkotásainak egyik csúcsa. Csak egy kis mutató: „A tegnap még beteg öreg mélyen előregörbülten egy kopott fehér hegedűvel játszott a feszület alatt. A törzse lassú, puha ritmusban ingott, a keze lágy, hosszú vonalban járt a vonóval és körülötte nevettek, sírtak zengő melódiák. Vendel sokáig állt mozdulatlan csodálattal. Nem gondolkozott, nem érezte magát, mintha egész valója ragyogó, langyos sugárként folyt volna szét a világban ... Ezentúl minden reggel felcsendült a muzsika s Vendelben napról napra erősebb, elevenebb lett az új lélek... Most már tulajdon fantáziája álmodta meg a csodálatos meseerdőket, mezőket, a népes, boldog végtelenséget.”

Figyeljük meg, hogy ennek a par excellence expresszionista elbeszélésnek a befejezésében hogyan fejti ki Kassák rövid ars poeticáját, amikor Vendel öreg barátjának halála után a világba indul: „Közeledett a tavasz, Vendelben sok új vágyat, sok férfias erőt növesztett a hosszú, téli magányosság... s most megszázszorozva zengett föl benne az élet dala. Mintha pengő, érzékeny húrok feszültek volna az agyától a szívéig: útra csalogatóan dalolt benne a végtelenség... új vidékek, szeszélyes, vad útkereszteződések kerültek elé és 6 szívét szájára téve, nagyokat lódulva vitte feléjük az élet hegedűjét, az emberszeretet fönséges líráját — muzsikáló önmagát..

Hasonlóan expresszionista a másik, a válogatásba föl nem vett elbeszélés is, a Kata című.

Ha tudatosítjuk is, hogy az akkori expresszionista irodalomban nem voltak híján az erősen fantáziadús, sőt mesélő hangulatú elbeszélések, mégis az a benyomásunk, hogy a magyar expresszionista prózában van vailarni specifikusan eredeti, amely megkülönbözteti a többitől.

Lesznal Anna a Testvér című bécsi magyar folyóiratban (Wien, Irodalmi folyóirat, szerk. Slnkó Ervin, 1925. jan. 15. 1. sz.) megjelentetett két mesét, melynek egyike a maga siínezésével-kicsengésével, ha naivan is, nagyon hasonlít Kassák Vendelről szóló elbeszéléséhez. A Kis mese a szent néniről-ben a fő alak szintén egy kis suszterinas, akit állandóan vernek ügyetlenségéért, amíg a szent néni nem teszi aranykezűvé és a végén mestere társává válik, sőt feleségül veszi annak lányát.

„Minden szépen rendbe jő,

Mert a szeretet a fő.”

Úgy tűnik, hogy Lesznai Anna nem tévedett, amikor különleges hasonlóságokat vélt fölfedezni a magyar és az orosz expresszionisták — mind a festők, mind az írók — között, hiszen a sors Bécsbe vitte őket, emigrációba, a század húszas éveinek kezdetén:

„Ha bécsi kiállításokon, kirakatokban megállít egy virítóbb szín organikus fejlődő- képességért küzdő vonal, mintegy állati melegről vagy növényi csírázásról tévén tanúságot: tudom, orosznak vagy magyarnak keze van a dologban. Bécs művészetében ők képviselik a keletet — a természetbe kapcsolódás kényszerű önkénytelenségét, s ahol megjelennek, mintha fű nőne a füvek között.” (Testvér, 1925. 91. p.)

Jó észrevétele volt Sinkó Ervinnek is egy Kassákkal való vitájában (a Testvér folyóiratban, 1925. II. évf. 334—335. p.):

Kassák: „Szép az, ami tökéletes, és tökéletes az, ami hivatásának a lehető legjobban megfelel. Ez áll a gépeinkre, lakóházainkra és verseinkre egyaránt.”

Sinkó: „Kassák nem is tudja, hogy ő valójában misztikus, mert a magától értetődő természetességével mond ki olyan súlyos és nagy dolgokat, melyek a közönséges gondolkodásnak csak bátortalan körülírások formájában adódnak ...”

Mivel egyetértünk Sinkó véleményével, nagy érdeklődéssel vettük kezünkbe a Magvető kiadványát (ahol Kassák már hagyományosan „házi” szerzőnek számit), a válogatott irodalmi tanulmányok kötetét, a Csavargók, alkotókat. A válogatás terjedelmes, bár nem teljes. Ügy tűnik, hogy aránytalan mennyiségű Kassák-recenziót hozott mind