Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - FIGYELŐ - Pašiaková, Jaroslava: Két Kassák-kötet

Nagyon fontos tudatosítani, hogy Kassák első munkáit mély humanizmus itatja át, a szembehelyezkedés az értelmetlen gyilkossággal, kizsákmányolással, a fizikai, lelki és erkölcsi nyomorral. Ennek a szembehelyezkedésnek a nevében volt bátorsága le- szállni azokba a mélységekbe, ahonnan történelmi, szociológiai és pszichológiai szempontból nagyon sokat fölmutathatott koráról és egyben renkívüli művészi egyéniségét is igazolhatta. Szombat esti körmenet című elbeszélésében így fogalmazza meg krédóját: „A fő, hogy az ember meg ne ijedjen a saját árnyékától.” 1926-ban megjelent kötetének (Tisztaság könyve) Reggeli harangszó című elbeszélésében — melynek az volt a jelentősége, hogy világosan megmutatta, milyen szociális anyaggal dolgozott a magyar avantgardizmus egyik legjobb képviselője —, maga a szerző is megszólal, s így jellemzi önmagát: „...Kassák Lajos, az író mindig szerette ezeket a teljesen magukat adó figurákat, bár az ö egyénisége szomorúnak, sőt elzárkózottan komolynak látszott az emberek előtt. Senki se tételezte fel róla, hogy el tudna fütyülni egy vidám nótát, vagy hozzá tudna nyúlni egy lányhoz úgy, hogy az valami erotikus változást érezzen magában. Ha pályázatot adott volna le valamelyik leányiskolába tornatanári vagy úszómesteri állásra, bizonyára sokan rászavaztak volna a halszemű anyák közül. Mindezt azonban csak a külső benyomás láttatta így az emberekkel. A bensőségeket, a kifeszített rúgókat, az üvegbura alá zárt huszonnégy ördögöt, az acélfogasokat, amikre az író vörös és fekete hétköznapjai voltak fölakasztva, senki sem ismerte...” Majd így foly- taja tovább őszinte önvallomását: . nem szeretett kártyázni, de határozotan ha- zardőr természetű volt. Az volt a filozófiája, hogy a dolgoknak menniük kell a maguk rendjén, s az ember bűnt követ el, ha meg akarja állítani az elemek és az indulatok kirobbanását. Münzer Tamást határozottan közelebbi rokonának érezte, mint a 'zárdabeli szüzeket. Lehet, hogy ez barbárságra vall, de istenem, ő a pincéből jött föl, és kéreg van a tenyerén ..."

Az egész könyv tulajdonképpen azoknak az életrajza, akik a mélyből följöttek a fényre, és gondolom, itt az ideje annak, hogy a fiatal Kassáknak ezt az arcát minél előbb megismerje a szlovákiai közönség is.

örülünk annak, hogy ehhez a fölfedezés-jellegű anyaghoz, mely eddig többnyire szétszórtan hevert félévszázados folyóiratokban, szlovák vagy cseh kiadása esetén mi is hozzájárulhatunk két figyelemreméltó elbeszéléssel (az 1914-es évből), melyek folytatásban jelentek meg az Élet című folyóiratban (Képes heti folyóirat, Budapest 1914).

Ezek a Fehér hegedű és a Kata című elbeszélések. A Fehér hegedűben nagyon érdekesek az autobiografikus motívumok. Erősen expresszionisztikus hangolású és részben szimbolikus kicsengésű. Maga a cím is szimbolikus — sőt, végső soron, egy kis fantáziával (az elbeszélés tartalma ezt nem zárja ki) Ady híres Fekete zongorájának ellentétes párdarabjaként is vizsgálhatjuk. Az elbeszélés egy Vendel nevű fiúnak a nagyvilágba való menekülését elemzi. Otthon megtiltották neki az olvasást, ezért megszökött és az úton egy kolduló szerzetessel találkozott, aki a falvakat járta, s hegedűjén olyan megkapó dallamokat játszott, hogy a mezőn görnyedő parasztok fölegyenesedtek, magasba emelték a fejüket és vele énekeltek vagy csöndben hallgatták: gyűjtötték az erőt a további nehéz élethez. Habár nekik is kévésük volt, mindig adtak a papnak alamizsnát, mert emlékükbe idézte, hogy Krisztus is koldult és szegény volt.

A legfigyelemreméltóbbak a tizenöt éves Vendel és az öreg Benedek atya párbeszédei. Megtudjuk belőlük, hogy maga Kassák hogyan tanulta meg értelmezni a világot, az embereket, hogyan tanult gondolkodni... Vendel beismeri, hogy amikor még otthon volt, minden ember rossznak, ellenségesnek tűnt neki. Félt az emberektől. Most — mert elkezdte Benedekkel járni a falvakat és elválaszthatatlan társa lett, látja, hogy vannak jó emberek is és úgy érzi, hogy az emberek között ő maga is jobb, nagyobb, érettebb lett... Benedek megmagyarázta neki: „Mondtam, ha szeretni fogod az embereket, akkor mindenütt otthon találod magad. Az élet fundamentuma a szeretet, s aki szeretni tud, abból önmagából épül az élet, ami pedig mindnyájunké.” És amikor Vendel beismeri, hogy tulajdonképpen nem sokat gondolkodott azon, amit addig olvasott: „A betűket csak elolvastam anélkül, hogy törődtem volna vele, igazat mondanak-e. Ügy éreztem, mindaz igaz, amit szépen elmond valaki..Nagyon fontos Benedek válasza, mely szerint — érezzük — Kassák is viselkedett egész életében: „Azt mondod, ma gondolkoztál először, fiatal eszeddel kitapogattad a szavak lelkét — tehát egy új élet nyílt meg előtted. Az igazi, az emberi élet. Ezután majd fájós, érzékeny fészek