Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Kondrót, Vojtech: Az örökifjú Ady
Azaz tízszótagos daktilikus trocheus, pontos metszettel a sorok közepén, s ez a szabályosság a többi öt háromsoros strófában következetesen ismétlődik, azaz minden verssor voltaképpen két ötszótagos egységből áll. A versnek két cseh fordítását ismerjük. Halas az első három sort így fordítja: Pokojík v hotelu, soumrak a more, odešla, nikdy nespatfím ji, Bože, odešla, nikdy nespatfím ji, Bože. Tehát tizenegy szótagos verssorokkal, szabad, az eredetinél jóval szabadabb versritmussal. Bednár megint csak megnyújtja, szabálytalanná teszi a költeményt: More a soumrak, hotel, pokojík — klícka. Odešla mi, už nespatfím ji víckrát. Odešla mi, už nespatfím ji víckrát. S végezetül az én próbálkozásom az 1977-es szlovák Adyért, az én Adymért: Od mora súmrak do izby stúpa. Odišla navždy, štedrá a skúpa. Odišla navždy, štedrá a skúpa. Len na posteli kvet ostal po nej, objímam vánkuš, vdychujem vône, objímam vánkuš, vdychujem vône. Jej bozky sú tu, jej parjum stále, a more zúri, a more šalie, a more zúri, a more šálie. Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba. Elment, nem látom többé már soha. Elment, nem látom többé már soha. Egy virágot a pamlagon hagyott, Megölelem az ócska pamlagot, Megölelem az ócska pamlagot. Parfümje szálldos csókosan körül, Lent zúg a tenger, a tenger örül, Lent zúg a tenger, a tenger örül. Egy Fárosz lángol messze valahol, Jöjj, édesem, lent a tenger dalol, Jöjj, édesem, lent a tenger dalol. A daloló vad tengert hallgatom, Es álmodom az ócska pamlagon, És álmodom az ócska pamlagon. Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt, Dalol a tenger és dalol a múlt, Dalol a tenger és dalol a múlt. Milyen tehát az én Adym? Ű az, aki egyedül van a tengerrel. Mindent átfogó szerelmének tengerével. Lehet, hogy éppen azért, mert a mi életszerelmünk (szerelmeink) sosem lesznek olyan hatalmasak (szélesek és hosszúak) és mélyek mint a tenger.
