Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - FIGYELŐ - Fried István: Dionýz Ďurišin: O literárnych vzťahoch
romantikus történelmi regények „klasszicizmusba” viszonyuló vonásai, vagy felvilágosodott elemei (például Jókainál) Jobban magyarázhatók. Annál szerencsésebb Zsukovszkij Bürger-fordításának elemzése. A címben jelölt problémafelvetés: fordítás- adaptáció-hasonlóság (analógia) jelzi a kettős aspektust: a kétféle költői világ találkozását egy vers német eredetije és orosz variánsa nyomán. Ugyanis Bürger Lenórája (melynek témája különféle szláv népköltészetek témája egyúttal) a német klasszicizmus egy korszakának jellegzetes balladaképlete, nem hiányzik belőle a pie- tista-kegyes kicsengés sem. Zsukovszkij már az orosz romantikát készíti elő, Puskin előfutára, s így a Bürger-balladában rejlő romantikus lehetőséget bontja ki, te-- szí a költemény szervezőelvévé. Talán az eddigiekből is kiderült, hogy Ďurišin elsősorban a cseh és a szlovák, valamint a lengyel és az orosz (szovjet) irodalomtudomány eredményeire épít, ezek. nek az irodalmaknak elméleti tanulságait igyekszik fölhasználni akkor, amikor az összehasonlító irodalomtudomány különféle módszertani eljárásait igyekszik kimunkálni. így különös jelentőségű a genoló- gia és a komparatisztika viszonyát taglaló rész-fejezet. A genológiaí és komparatisz- tikai aspektus integrációja mellett száll síkra, s rámutat az irodalmi komparatisztika és a genológia fejlődésének sokban hasonló vonásaira. Ennél is lényegesebb számunkra, hogy Ďurišin biztos kézzel jelöli ki a genológia és a komparatisztika érvényességi körét, szféráját, s ábrán szemlélteti elképzelését. Koncentrikus félkörökben követik egymást a különféle meghatározások, az alábbi sorrendben: az irodalmi mű elemei, az irodalmi mű, a szerző, az irodalmi műnem, az irodalmi stílus, a nemzeti irodalom, az irodalmak együttese a világirodalomban. Ebbe a számába rajzolja bele az irodalmi komparatisztika, a nemzeti irodalom története, az irodalmak együttese és a világirodalomtörténet egy pontból kiinduló, de rövidebb- hosszabb hatósugarú, intenzitású megvalósulási lehetőségét, s a legteljesebb értékű nek az irodalmi kompara tisztikát tartja. E sémát szem előtt tartva, fejezi ki reményét, hogy a szlovák tudománynak sikerrel jár majd próbálkozása: a szlovák irodalmi romantikát a közép-európai kontextusban szeretnék megvizsgálni. Ezt a magunk részéről úgy fogjuk föl, hogy hasonlóságaiban és eltéréseiben a lengyel, a cseh, a magyar, az osztrák, a szlovén, a horvát és a német irodalommal, nem hagyva ki a kapcsolattörténet ezúttal oly lényeges elemeit sem. A szlovák-magyar romantika egybevetése, de a cseh és a szlovák romantikáé sem, nem képzelhető el a kapcsolattörténeti aspektus teljes elvetésével! Ďurišin könyve tulajdonképpen csak két fejezetből áll: az első a genológiai-kom- paratisztikai kérdéseket tárgyalja, a másik a műfordítás irodalomtörténeti aspektusairól szól. Az elméleti alfejezet megelőzi a tulajdonképpeni gyakorlatit, így a gyakorlat azonnal szembesül az elmélettel. S ezt még inkább erősíti a harmadik fejezet, amely a szlovák komparatisztika válogatott bibliográfiáját adja (az 1945 és 1973 között eltelt időszakra vonatkozólag). A 808 tételes, többféle mutatóval ellátott alapos munka a szlovák komparatisztika történetének teljes nyersanyaga. Itt kiegészítésül csak annyit: az Irodalmi Szemlében a felsoroltnál lényegesen több a komparatisztikai jellegű tanulmány, interjú, cikk, recenzió. Ďurišin könyve (melynek orosz és német nyelvű összefoglalása a szlovákul nem tudók számára is lehetővé teszi a könyv tanulmányozását) értékes, üdvözlésre méltó munka. Sok fontos eredménye közkincs- csé válik, szempontjai meggondolkodtatnak. A kézikönyvek sorába kerül, s ez a kötet minőségét is jelzi. (Veda, Bratislava, 1976) Fried István Krón Jenő: Sötét kalapos női je], 1941. Rézkarc
