Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - ÉLŐ MÚLT - Chmel, Rudolf: A fordítás szerepe az ii odaírni kapcsolatokban

tömérdek szöveg állna rendelkezésünkre. Ez még tovább gyarapszik a Szlovákia területén kiadott különféle helyi, megyei és más magyar lapokban, folyóiratokban közölt fordítások feltárásával. Ez a tény (egy-egy lap indulásának, kiadásának helye) módosította néhány könyvalakban kiadott mű hatását, színvonalát és fogadtatását (például Sládkoviő Marina és Detvan című költeménye esetében, a központilag terjesztett fordításoktól eltérően). Az államfordulat előtt a szlovák irodalomból magyar nyelvre leginkább a szlovák népdalokat (könyv alakban Szeberényi aránylag terjedelmes antológiájában jelentek meg, amelyet a Kisfaludy Társaság adott ki 1866-ban) és SládkoviCot fordították. Kisebb számban — folyóiratokban jelentek meg Karol Kuzmány, Samo Chalúpka, Ján Botto, Hviezdoslav és mások műveinek fordításai.23

A magyar irodalmi alkotások szlovák fordításainak többsége csupán tájékoztató és közvetítő szerepet töltött be az eredeti művet illetően. Kérdés továbbá, hogy a fordítók milyen specifikus fordítói technikával fejezték ki az eszmei és az esztétikai együtthatókat. Olyan szövegekről van szó talán, amelyek programszerűen demonstrálják a szlovák-magyar közeledést, és bizonyos szerepet játszottak a vizsgált korszak költészeti poétikájának fejlődésében? A felvetett kérdésekre csak akkor adhatunk választ, ha megállapítjuk, hogy az eredeti műhöz viszonyítva milyen eltolódásra került sor a téma választásban és a kifejezés-formákban. Csak az ilyen eltolódások terjedelméből és jellegéből vonhatunk le megfelelő következtetéseket. Kínálkozik egy másik lehetőség is, mégpedig elmondani egyet-mást a műfordítói koncepcióról.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a fordításban tematikai eltolódással, eszmei adaptációval (Botto: Pochod — Induló című műve) találkozunk, ahol a reáliák megváltoztatásával megváltozik a környezet, valamint magának a konvenciónak a struktúrája is (vagy a tematikai eltolódások más formáival csak ritkán jut kifejezésre) s ez vonatkozik a mi esetünkre is (a fordító eszmei álláspontja, ez inkább a kifejezésformák eltolódásával a mű formáján, stílusán keresztül valósul meg).24

Nem szabad elfelednünk, hogy a fordító eszmei álláspontját a részletek elemzésével is földeríthetjük, s ebben az esetben a kutató tulajdonképpen „szinekdochikus” módszerrel dolgozik, mert művét gyakran a részletek megismerése alapján tárja fel. Hogy a fordítás szövegében megítélhessük az eredeti műtől eltérő változtatások minőségét, elsősorban a műben előforduló kifejezésformák eltolódásainak osztályzásából kell kiindulnunk az egyes rétegek (a lexikális, hangtani, ritmikai, kompozíciós stb. elemek) szerint. A fordítás elemzése két szempont figyelembevételét feltételezi: a) a kulturálistársadalmi szempont a témaválasztásra, a fordítás keletkezésének történelmi feltételeire, a fordítás társadalmi visszhangjára, a fordítások további parafrázisaira stb. vonatkozik; b) az irodalom immanens volta. Csak e két szempont figyelembevételével válaszolhatunk a feltett kérdésre: milyen a fordítás szerepe az irodalmi kapcsolatokban?

(A tanulmány befejező részét a következő számunkban közöljük.)

Jegyzetek

1 Mikulás Bakoš: K otázke predmetu literárne j histórie t Az irodalomtörténet tárgyának kérdéséhez). In: Zborník FFUK, Philologica, Bratislava 1964, 11.

2 V ô. Anton Popovič: Preklad a výraz (Fordítás és kifejezésmód). Bratislava 1968, 14.

3 Haan Lajos békéscsabai evang. lelkész naplója. Széchényi Könyvtár kézirattára 1952 Qu. Hung., 8. lap, 2. oldal. Vö. Sziklay László: A magyar szlavisztika gyermekkorából (Az eperjesi kör szláv vonatkozásai) című, a problematikáról szóló munkáját. In: A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, Szeged 1958, 218.

4 Gáspár Imre: Rozpomienka na Sládkoviča (Emlékezés Sládkovičra). Orol 1873. 107.

5 A Národníe noviny egyik vezércikkében Vajanský 1911-ben még felháborodva ír a szlovák nyelv és a szlovák irodalmi művek fordítása iránti közöny miatt: „A magyar irodalomban fordításban megtalálhatók a skandináv, a távoli nemzetek irodalmi alkotásai, de a szomszédos nemzetiségek irodalmából jóformán egy sort se fordítottak le”. Literárna vzájomnosť (Irodalmi kölcsönösség/. Národníe noviny 1911. 48. sz.

6 Dejiny slovenskej literatúry III. (A szlovák irodalom története III), a Szlovák Tudó. mányos Akadémia Kiadóvállalata 1965, 375. Bachát fordította, illetve ültette át szlovák nyelvre a színjátékok magyar fordításait [vö. Ladislav Čajovský: Kapitoly z dejín