Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Duba Gyula: Műfordítás és világérzés
DUBA GYULA Műfordítás és világérzés A fordltáslrodalom megléte az emberiség szellemi érdeklődésének egyik kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Kialakulásának indítéka bizonyára a legönzetlenebb értelmi kíváncsiság és elemi tudásvágy volt. S egyben az emberi természet közösségi jellegét kifejező törekvés: a lélek önmagán kívül másokra is kíváncsi, szívesen tanul, s az öntudat becsvágya, hogy minél messzebbre lásson. Nem lehet célunk és nincs is módunkban felkutatni a nyelvi fordítások kezdeteit, csupán feltételezzük, hogy gyökerei alig fiatalabbak az irodalmi értelmű írásbeliség megléténél. A kíváncsiság azonban csak ösztönzőereje és buzdítója lehetett a fordításnak, s értékelésénél nem maradhatunk meg csupán ennél az indoknál: a pletykás asszonyok is kíváncsiak. S a gyerekek is, sőt még az állatvilág egynémelyik egyede is. A fordításirodalomban megnyilvánuló szellemi kíváncsiság más természetű és mélyebb értelmű: egyszerre rokona a felfedező tudós és a művészi alkotó új élmények utáni vágyának. Ezért lett az emberiség kulturális haladásának egyik nélkülözhetetlen hajtóereje, melyben fajunk legjobb tulajdonságai — önzetlenség, kölcsönös megbecsülés és tisztelet, kultúrérzékenység, egyetemes fogékonyság — valósulnak meg. Az önmaga ítélőszőke elé állított ember mások érzelmeinek és gondolatainak a tükrében keresi valós énjét-önmagát. A magyar irodalom — talán nyelvi rokontalanságánál és kicsinységénél fogva — ennek az önzetlen szellemi érdeklődésnek különösen gazdag eredményeit mutatja fel. Erről az első magyar nyelvű Proust-fordítás (Gyergyai Albert munkája) kapcsán Babits Mihály gondolkodott el emígyen: „...valaki, aki ellenséges szemekkel nézné népünket és műveltségünket, rosszakaratúlag talán azt kérdezhetné: micsoda túlméretezés, micsoda szellemi sznobság ez, ennek a kicsiny, ismeretlen, s nem is árja származású, nem is indogermán nyelvű népnek, mely itt él az európai civilizáció határszélein, ezer veszély és ébredező barbárság árnyékában, mi szüksége vagy ml joga Nyugat kultúrájának legkényesebb virágai felé nyúlni, mindent akarni, ami szellem, finomság, kvintesz- szencia, fiatal és Ázsiából hozott nyelvének iramával utolérni, ami leginkább előreszaladt az erópai lélek nyugtalan varázsmezején?” A magyar műfordításlrodalom csodálatos bőségén és gazdagságán nemcsak a nemzeti tájékozódás és tudásvágy mozzanatait figyelhetjük meg, hanem a közösségi tudatfejlesztés és népszolgálat igényének a megvalósulását is. Mi más lenne első legnagyobb műfordítóinknak, Károlyi Gáspárnak és jó Szenei Molnár Albertünknek hatalmas szellemi tette, a biblia és a zsoltárok magyar nyelvre való átültetése, mint jó szolgálat? A nép nyelvén közkinccsé tenni az egyszerű, tanulatlan ember számára addig hozzáférhetelen — latin, görög és héber nyelvű — szent szövegeket. S ne feledjük, hogy fordítói tettük ezen túl irodalmi nyelvünk megalapozását is jelenti. Hosszú névsort idézhetnénk további bizonyítékként: Bécsben verselgető és fordítgató testőreink — Bessenyeiék —, Berzsenyi, Kölcsey és Kazinczy magyarításai, Vörösmarty, Petőfi és Arany műfordítói remeklései, s követve a Nyugat nemzedékeinek pompás világirodalmi kalandozásaitól, mind-mind a magyar nemzeti kultúra gazdagodását és az
