Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Siposs Jenő mesejátéka a Thália Színpadon

mán polgári irodalom megteremtésének nehézségeiről, az írott kulturális hagyo­mányok hiányáról. A néprajzos érdeklő­dése azonban elsősorban a népi kultúra felé irányul, s ez meghatározza útiélmé­nyei jellegét is. Lelkesedéssel beszél a ha­gyományápolásról, a népművelési intéze­tek munkájáról, a falumúzeumokról. De beszél a negatívumokról is, s nem hagyja említésen kívül a történelemnek azt a sötét korszakát sem, amikor a két nép szembekerült egymással. Szerencsére azon­ban egyre többen vannak, akik szükséges­nek érzik a közös dolgok rendezését és cselekednek is. Azonban még több cse­lekvőre van szükség ahhoz, hogy a né­pek közötti barátság és testvériség gon­dolata ne csak eszme maradjon, hanem a gyakorlatban is megvalósuljon. Ehhez „felelősen kell keresni a kapcsolódás, egyben a békesség nyugodt pontjait”. Az egykor létező kapcsolatok csak ak­kor serkenthetnek újra közeledésre, ha azok jelentőségét helyes mércével mér­jük. A túlzás, a közös múlt misztifikáció­ja is gátolhatja két nép kapcsolatának jó­irányú kibontakozását. Ezekkel a gondo­latokkal indítja lengyelországi útibeszá­molóját Kovács István. A lengyel iroda­lom kiváló ismerője ízelítőt ad a kortárs lengyel irodalomból, s bemutatja a múlt század lengyel irodalmi életének nagy egyéniségét, C. Norwidot is. Az a külföldi látogató, aki hosszabb időt tölt Lengyelországban, sokszor hallhat a háború pusztításairól. Varsó lerombolása és újjáépítése az egész ország ügye volt. A borzalmak emléke sokáig élt az embe­rekben, s számos irodalmi mű témáját is alkotta. Ezért tartjuk indokoltnak Kovács István beszámolójában az elpusztult Len­gyelország felidézését. Mert sok mindent csak ilyen összefüggésben értünk meg a mai Lengyelország életéből, kultúrájá­ból. Spiró György jugoszláviai kalandozásait meséli el. A soknemzetiségű ország bo­nyolult jelenségeit rendkívül világosan, érthetően — gazdaságtörténeti „tájékoz­tatóval” ellátva — mutatja be az olvasó­nak. Beszámolója élvezetes stílusával és jó hangulatteremtő erejével valóban csá­bít az ország megismerésére. Azonban nemcsak a táj szépségeit és az irodalom értékeit méltatja; a megválaszolatlan miértekre is keresi a választ. Ezek a kér­dések pedig a két nép, a két ország kap­csolatának hiányosságaira vonatkoznak. A hiányok kiküszöbölése mindnyájunk sür­gető feladata. Ez a kötet egy újabb lépés a közeledés útján. A szerzők abban a reményben ad­ják át az olvasóközönségnek, hogy „gon­dolataik tovább épülnek a fiatal nemze­dékekben” határon innen és határon túl. (Kozmosz, 1976) Bozsaky Katalin Siposs Jenő mesejátéka a Thália Színpadon Kevés nyelven lelhető olyan bőséges szak- irodalom a gyermek- és ifjúsági irodalom szinte minden műfajával kapcsolatban, mint magyarul. A szigorú didaktikai és pe­dagógiai műveken túl, a gyermek és ifjú­sági irodalom az egyetemek magyar tan­székein vizsgatárgy. Ojabban (vagy ötven éve) az esszé is egyre gyakrabban talál Lárium, fárium kell a honorárium. Nemezis, genezis, gyermeknek meg jó ez is. (Ladányi Mihály: Mondóka) elmondani valót a geyrmekirodalom cél­jainak és gyakorlati megvalósításának visszásságairól. A gyermekközönség (és ifjúsági közön­ség) rugalmassága és befogadóképessége a különböző izmusokkal szemben — me­lyek a felnőtt közönség gyakori elzárkó­zásával találkoznak — színházi közhely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom