Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - NAPLÓ - Duba Gyula: Miroslav Válek költészete
DUBA GYULA Miroslav Válek költészete Az ötvenéves költő köszöntése A közép-európai nemzetek költészetét vizsgálva törvényszerűen megtalálunk bennük egy lírai—történelmi vonulást, melynek képviselői fokozottan jelentős társadalompolitikai érvényt szereztek maguknak és munkásságuknak. Ezek a költők népük sorskérdéseire és létproblémáira keresték a választ. Költői egyéniségük mintegy a felelős közéletiség géniuszát fejezte ki az adott korban, s alkotásaik, hatásuk azzal váltak egyetemes értelművé, hogy népük életének egyediségét általános érvényű emberi magaslatokra emelték. A gondolat érzékelhetőbbé tétele végett a magyar költészetben — a legnagyobbak nevél a múlt századból említve — Vörösmartyról, Petőfiről, Aranyról, majd később Adyról és József Attiláról, s ma Illyés Gyuláról szólhatnánk, mint akiknek neve nagy vonalakban jelzi az említett vonulást. A szlovák lírában keresve hasonló folytonosságot, bízvást hivatkozhatnánk Sládkovičra, Ján Botto és Janko Kráľ forradalmi költészetére, Hviezdoslav háborúellenes Véres szonettjeire, Novomeský életművére, Poničan és Plávka elkötelezettségére. A fiatalabb nemzedékekből a névsorba legtermészetesebben — mert öntörvényűén — Miroslav Válek neve kívánkozik. Válek költészete egyidőben nemzeti és egyetemes. Lírája erősen gondolati természetű, racionális képalkotó fantázia és művészileg fegyelmezett érzelem- világ terméke, árnyaltabb jellemzése érdekében azt is mondhatnánk róla, hogy az elvont szépségeszmény helyett költője a társadalmi igazságot keresi. S bár a költészetben a kettő minden bizonnyal összefüggéseiben van jelen — sőt talán fedi egymást s így ugyanaz: a lírai szép egyben igaz is, és fordítva! —, a meghatározás mégis jellemzi költőnk egyéniségét és műveit. Valóságlátásának ezt a vonását ő maga így fogalmazta meg. „Keresd a tények lényegét.” Máshol, a Szavak című ciklusában „Hatolj a dolgok mélyére és mondd el, mit láttál!” Önarcképének árnyalása végett ide írjuk még egy verssorát: „Örökösen igazságos, új szavakra törj.” Ezek után joggal gondolhatnánk, hogy Miroslav Válek talán túlságosan is moralizál. Nagy tévedés lenne ezt feltételezni róla. Csupán úgy igaz, hogy a felismeréseiből eredő erkölcsi tanulságokat következetesen levonja, hogy célkitűzéseit megfogalmazhassa általuk — ez költészetének egyik fontos összetevőije. Fő törekvése, hogy a szlovák nemzeti életben s ezen túl a csehszlovák szocialista társadalomban költői eszközökkel és pontos fogalmakkal elérje és feltárja a valóságnak a felszín alatti lényegét. Érzelmi — logikai összefüggésükben keresi a dolgok értelmét. Érzékeny intellektusát jellemzi, hogy lírájába finoman ironikus hangvétel és a grotesz látásmód iránti fogékonyság vegyül szerencsésen. Látomásai ritkán vannak — s ha igen, közelebb állnak a törvények szerint alkotó képzelet vízióihoz, mint az ösztönök felbolydult sejtelemvilágához —, nem apokaliptikus zűrzavar és törvények híján kavargó rendetlenség számára a világ, hanem érzékelhető realitás, melyben az ember képes rendet teremteni. Lírájával törvényt fogalmaz, de annak ellenére, hogy verset
