Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán
kozik. Ez a Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz (alcíme: Hazafiúi aggódás), amellyel tervezett kassai verseskötetét szerette volna propagálni. A versnek eredetileg csak hatvan sora volt, s a költő ezt 1793-ban átadta egy kassai nyomdásznak, hogy készítsen belőle néhány lenyomatot, hogy barátai körében terjeszthesse mint „mutatványt” kiadandó verseskötetéből. Batsányi szeren- * csétlensége itt egy technikai nehézséggel kezdődött: a vers fél ívre sok, egész ívre pedig kevésnek bizonyult, ezért hozzá írt még egy részt, melyet viszont a cenzor veszedelmesnek tartott, s elküldte a felsőbb hatósághoz mint vallást sértő és forradalmi írást. Ez a szolid kezdeményezés lett azután a költő kassai bukásának betetőzője. Hiába védekezett, az előző jelentéseket is figyelembe véve a bécsi körök javíthatatlan lázítónak tartották. A költemény mondanivalója négy fő téma köré csoportosítható. Az első Szentjóbi László személyével kapcsolatos, ez a költői levél kerete, s kitűnik belőle, hogy őt Batsányi legjobb barátai közt tartja számon. Mivel úgy tudja, hogy „Lacija” Mohács környékére ment, a gondolatváltás átcsap a nemzeti múlt tragikus mozzanataira. Ezután következik a jelenben felülkerekedő reakció határozott elítélése: Nézd a régi homályra szokott sok gyáva miképpen Üldözi mindazokat, kikről a józan okosság Élesztő tüze sugárit tündökleni látja! Nézd, az ostobaság véres zászlóihoz esküdt Vakbuzgók mi dühös törekedve rohannak előnkbe! Szíveiket vad gyulölség mérgével itatván A szeretet szolgái, miként gerjesztgetik őket! Nem kétséges, hogy a „szeretet szolgái” szóképpel Batsányi itt a papokra céloz, s a mű harmadik része a felvilágosodás hívének elszánt, elkeseredett védekezése, amely költői megfogalmazásban a reakció és a haladás erőinek harcává szélesül. A negyedik részben Batsányi költőbarátjától az időszerű események iránt érdeklődik: Allnak-e még főbb oszlopaink? ó állnak-e bölcsebb Szándékú jeles embereink? ... Mit mível a bölcs Koppi? ... Hová lett Vérségi? ... Kreskai? S nemzeti fő kincsünk, nagy atyáink nyelve hová lesz? Ennek a versnek a szövege is ott volt a Martinovics-perben, a költő ellen szolgáló vádiratban. Az időmértékes sorokban vázolt múltszemlélet lényegében megegyezik a nemesi reformmozgalom történelemfelfogásával. Témáját tekintve is kassai költemény a Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére, amelyet 1790-ben, az új főispán, Orczy László beiktatása alkalmából írt. II. József halála után a nemesi ellenzék és a haladó értelmiség úgy látta, hogy elérkezett az idő számos reformterv megvalósítására és a Habsburg- kötelék lazítására (a merészebbek szerint megszakítására is). Ez az időszak kedvezett leginkább Batsányinak is, s illúzióktól telve, rózsaszínben látta a világot: Mely örömtől zengnek Kassának hajléki? Mitől vidulnak így Hernád bús vidéki? ... Csalatkozott atyánk s fejedelmünk Halállal pótolta számtalan sérelmünk.
