Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán

Az utolsó mondat II. Józsefre vonatkozik, aki halálos ágyán visszavonta a Magyarországra nézve sérelmes rendeleteit, s ezzel ösztönözte a hazai ellenzéket. Batsányi a hagyományos ünneplő óda formáját e versben aktuális politikai tartalommal tölti meg. A reakciós körök utólag ezt is veszedelmesnek nyilvánították, s a költő ellen indított hajszában ez volt a másik kifogásolt költemény. Egy-egy részlete valóban félreérthetetlenül az elnyomásra és a reakció szülte bizalmatlanságra céloz:

Hasztalan reméltünk urunk s koronánkban,

Idegenek voltunk tulajdon hazánkban. "

Az öröm, kedv, s népünk szokott nyájassága Eltűnt, mert kötve volt a szív szabadsága.

Nem bízott az atya saját magzatjában,

Barát ellenségét vélte barátjában.

Batsányinak Kassán készített műfordításai közül legjelentősebbek az Osszián- átköltések. A világszerte híres Osszián-énekek egy ősi kelta bárd dalaiként terjedtek el, de utólag kiderült, hogy a közzétevő Macpherson alkotásai. Az osszianizmus német követítéssel jutott el Magyarországra, s itt Batsányi volt az első tolmácsolója. A magyar irodalmi közvélemény évtizedeken keresztül tőle várta a teljes Osszián-fordítást. A polgárosodás kezdetén a nemzeti romantika avatta Ossziánt a germánok mitikus, őskori, gigászi hősévé, s az osszianizmus mint a polgári érzelmesség kifejezője Európa-szerte elterjedt. Batsányi a nyolcvanas évek végén kezdte, Ossziánt fordítani, s első részleteit Orczy Lőrincnek ajánlva adta ki. Ekkoriban kapott hangot Magyarországon részben Herder hatására a nemzethalál gondolata s ennek kifejezését szolgálta a kö- dös-borongós osszianizmus. A fordítás jelentőségéről így ír a költő Teleki Józsefnek Kassán, 1788-ban kelt levelében: „Bárdusa akartam lenni magyar nemzetemnek, s a régi kelták történeteiben tükröt tartani polgártársaim elé; édes anyám nyelvén akartam siratni erkölcseinknek hanyatlását, dicsőségünknek kimúlását.” A mű átköltéséhez több német fordítást is felhasznált, s megpróbálta a verseket hexameterekbe is átültetni, mert közben külföldön is vita támadt a szövegek verstani és értelmezési problémáiról. A teljes fordítással később sem készült el, de a közzétett részletek nagy hatással voltak a kor magyar íróira, Baróti Szabó egyik költeményében „fő bárdus”-nak nevezi Batsányit.

Batsányi János kassai tevékenységét a felvilágosult költő elszánt publicisztikai és művészi küzdelme jellemzi, amely a reakció felülkerekedése után vereséggel végződött ugyan, de politikai költészetének csúcsteljesítményeit segített létrehozni, ami életművének legdinamikusabb, legharcosabb, sajátos egységet alkotó részét képezi. Emlékét Kassán a CSEMADOK helyi szervezete mellett működő Batsányi Kör és a fő utcán (Leninova 72J egy szlovák és magyar feliratú márványtábla őrzi: „Téged szabadság, téged énekelt.” Ebben a házban élt és alkotott Batsányi János (1763—1845) költő és forradalmár, aki azért szenvedett, hogy felvirradjon az a kor, amelyben a szabadságot már nem lehet többé bebörtönözni.