Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - Batta György: Színek Fábry Zoltán portréjához I. Rész
LÁNY Már a gyermek Fábry megborzadt volna a gyilkos fegyverek látványától? FÉRFI Ilyen feljegyzés nem maradt fenn róla. Az viszont bizonyos, hiszen leírta és számtalanszor elmondta, hogy a fronton érte a gyilkos élmény, melynek hatása alatt íróvá vált. LÁNY Az ifjú ember tehát hazatért, s elhatározta, író lesz? FÉRFI Már ifjan sejtette, tennie kell valamit az emberiségért. íme, egy hiteles történet pályafutása hajnalából: „Ródlizni mentünk. Mindig nagy társaság gyűlt össze a hegyoldalon, tízen-tizenketten lehettünk akkor is, a húszas évek elején. Összekötöttük a szánkákat és robogtunk a tél fehér sínéin, mint egy vonat. Zoli is velünk volt, egyszer azonban szótlanná vált, elkomolyodott, odébbállt, lekuporodott egy bokor mellé és jegyezni kezdett a noteszába valamit. Nem tudtuk, mi történhetett vele, nem válaszolt érdeklődő kérdéseinkre, de egy kis idő múltán visszajött és elmesélte, novellát írt. »A bot« volt a címe, beküldte az egyik kassai lapnak, amely leközölte az írást. Ez volt az első, nyomtatásban megjelent munkája.” LÁNY Szépírónak indult? FÉRFI Annak, de csakhamar rájött, hogy a kristályszemcsék, melyekből világképe előszikrázik, elvesztenék fényüket a hagyományos formákban; valami újat keresett tehát. LÄNY Űjat, mindenáron? FÉRFI Nem volt erőszakos formabontó. Azt tudta csak — de ez a felismerés már fiatalon megfogalmazódott benne! —, hogy egyetlen ember is cselekedhet, akármilyen paránya Is a világegyetemnek, a harmóniáért. Az emberi történelem előjátékát éljük. A háborúk, az erőszak nélküli világ lesz csak igazán hozzánk méltó. Ezt tudatosította Fábry, s ezért tervezte úgy az életét, hogy minden energiáját a békeépítés szolgálatába állíthassa. LÁNY A hámorokban szuronyt kovácsoltak, ő írt. FÉRFI Röntgenfölvételeket készített a diszharmóniáról, az erőszakról, mert felfe dezte, hogy egy-egy háború éppen olyan alattomosan épül heteken, hónapokon, éveken át a társadalom szöveteiben, akár a rák. A kórokozót kereste. Az első elburjánzo sejtet, hogy felmutathassa időben, hogy figyelmeztetni, segíteni tudjon. LÁNY Talán felismerte, hogy kutatnia kell. Nem tűnődött fölöslegesen metaforákon •és rímeken, nem vitte olvasóit a költemények és elbeszélések léggömbjén az illúziók és álmok felhői közé, hanem elvonult laboratóriumába, hogy szívósan, fegyelmezetten tanulmányozhassa anyagát! FÉRFI Én elsősorban ezért szeretem. Mert nem vonta meg a vállát, mert nem tördelte kétségbeesetten a kezét, mert nem sóhajtozta: ,,Istenem, hát ennek, úgy látszik, így kell lenni, ilyen a sors, ilyen az élet!" Őrködött utolsó leheletéig a strázsán; nem hagyta el őrhelyét sohasem. .. Lehetetlenség, mondogatta, hogy egyazon nép adja Goethét és Hitlert is! Erre a kettősségre keresett mindenekelőtt magyarázatot, ezt nevezte ő „német kérdés”-nek. Elkezdte hát olvasni a fasiszta német írókat. Remekül olvasott; azonnal meglátta a lényeget és aláhúzta ceruzával. Amikor végigrágta magát a fasizmus irodalmán, tovább kutatott: kikre hivatkoztak ezek, meg a többiek, és minden művet átvizsgált, még a levelezéseiket is. Látta azonban, hogy a szálak egyre mélyebbre nyúlnak vissza, ezért elhatározta, fordítva lát munkához. Elővette Tacitus Germániáját és végigolvasta az egész német történelmet, valamennyi írásos emlékei áttanulmányozva. Elolvasta például Luther összes művét! Ezekből az anyagokból kivo natokat készített. így jutott el egészen Goetheig. A döntést, a felmért tapasztalatok összegezését azonban egyre halogatta, pedig talán ő lehetett volna az egyedüli, aki levezethette volna e tragikus kettősség okát! LÁNY Stószi környezetének köszönheti, hogy kiválóan ismerte a német nyelvet? FÉRFI Édesanyja, a tímár lánya és édesapja, a bohém kereskedő, mánta volt. A gyér mek Fábry is ezen az emlőn szívta magába a meséket és mondákat, hogy a rozsnyói gimnázium, majd a kurta budapesti diákév után egyre tisztábban lássa, magyar író lesz belőle, mert ebben a kultúrában talált rá Adyra, nagy éltetőjére, az „Ember az embertelenségben” jelmondat megfogalmazójára. A szabadságért lelkesedő mánta származású író büszkén írta sorstársairól: „A németek elleni szabadságharcból a mánták mindig kivették részüket; 1848/49-ben csakúgy, mint a hitlerizmus ellen. Egyszer mint magyar honvédek és szuronykovácsolók vagy szuronyköszörülők (Mecenzéf kovácsolt, Stósz köszörült), máskor mint a híres Thälmann partizánegység tagjai, a makacskodó
