Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán
Hív jobbágyitoknak jelszentelt hóhért, Jertek, hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! A kis mű politikai mondanivalóját és nyolcsoros formáját tekintve erősen hasonlít Barcsay Ábrahámnak A kávéra című költeményéhez, amely a maga korában igen népszerű volt, Batsányi is jól ismerte, s a francia forradalom mellett ez tekinthető második ihletőjének. Ilyen elragadtatással és szónoki hévvel addig még magyar költő nem énekelt egy nemzetközi forradalmi eseményről, amelytől a felvilágosodás írói az egész világ megváltoztatását várták. A költeményről — a költőről egyébként elfogultan nyilatkozó — Kazinczy is azt állítja, hogy „a legszebb, amit valaha írt”. Mindez elsősorban a belső indulattól hevített mondanivalónak köszönhető. „Ez emeli a szabályosan egymásra következő sorokat egymás fölé... ez ad a köznapi, cicomátlan szavaknak érces és éles zengést, ez csap ki forrón és fékéről már-már elszabadulton az olyanféle, szinte a képzavar határát súroló telített kifejezésben, mint: ’gyászos koporsóba döntő vas-igátok’” — állapítja meg Keresztúry Dezső. A látót páros rímű tizenkettesekben írta, tartalma a felvilágosodás látnokának szózata. Túlcsorduló lelkesedéssel magasztalja a francia forradalmat. Mint a legtöbb politikai tárgyú versében, ebben is kevés a szókép, a díszítő elem, egyszerű szavakkal, de erős szónoki lendülettel buzdít: Vidulj, gyászos elme, megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág. A forradalmi szellem és a humanizmus egységét fejezi ki a „szabadságnak híve s ember” egymás mellé állítása. A költő nemcsak a magyarokhoz, nemcsak egy haza fiaihoz, hanem minden elnyomotthoz, a bús robotolókhoz szól: Ö ti, kiknek szívek örök búba merült, lm, reményiek nem várt víg napja felderült, lm, az igazságnak terjednek sugári, Dőlnek a babona fertelmes oltári... Ama dicső nemzet felkelt ím egészen, Mely a két világnak megváltója lészen, S melynek már láncoktól szabad vitéz karja Mutatja mit tehet egy nép, ha — akarja! Néhány forradalmi szóképe rendkívüli költői fantáziáról és a világ legnagyobb eseményéhez méltó monumentalitásról tanúskodik: A letapodott emberi nemzetnek Csontjaiból épült trónusok reszketnek. Rémülve szemlélik közelgető sorsok A vérre sóvárgó koronás gyilkosok. Nem csoda, hogy a vers nem jelenhetett meg a költő életében, kéziratos hagyatékában maradt fenn, s valószínűleg ott volt az Aranka Györgynek küldött költemények között, amelyekről azt írja levelében, hogy sokat árthatnának neki. Forradalmi líránknak ezt a remekét Batsányi feltehetően 1791-ben, Kassán írta. Míg A látó a nemzetközi eseményekre irányítja a figyelmet, másik Kassán írt, terjedelmesebb költeménye a magyarországi politikai kérdésekkel foglal-
