Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán

csayt, Batthány Alajost, Orczy Lászlót, mert a hazafias nemesség Habsburg- ellenessége találkozott a magyar felvilágosodás íróinak az idegen hegemónia elleni küzdelmével. Két legforradalmibb verse [A látó, A franciaországi változásokra) nem áll „rokontalan magányosságban a többiek között” (Sinkó: Magyar irodalom, 281), hanem szorosan összefügg a Kassán írt politikai-publicisztikai jellegű költeményeivel, értekezéseivel, részben még a Magyar Mu- seumban megjelent fordításaival is. A folyóirat első számában tette közzé Bárótzi Sándorhoz című versét, s benne a magyar nyelvért küzdő, a Kazinczy által is oly nagyra becsült hazafit így dicsőíti:

Felfedezvén nyelvünk fényes méltóságát,

Elűzted sok magyar előbbi vakságát,

Ki másnak koldulván rongyollott jószágát,

Nem látta tulajdon ősi gazdagságát.

Az Etendire című csípős epigrammában arra a tényre mutat rá, hogy a magyar főnemesség elidegenedett a magyar nyelvtől és költészettől.

Első nagyobb jelentőségű politikai verse a Serkentő válasz Virág Benedekhez című episztola. Virág Benedeket mint költőt mindig nagyra becsülte s a Magyar Museum főmunkatársai között tartotta számon. A költemény vezér- cikk-vers, ilyennel szokta bevezetni a negyedéves számokat. Az elején megemlíti az éppen aktuális törökellenes háborúval kapcsolatban a félhold világának elhomályosulását, majd rátér a magyar katonai erények, „az ősi dicsőség” magasztalására. Gondolatmenete rokon Kisfaludy Károly Mohácsáéval és Kölcsey Himnuszával — hazafias költészetünkben ezek elődjének tekinthető:

Ö Várna, ó Mohács szomorú térségei Tirólatok áradt hazánk sok Ínsége,

Tirajtatok húnyt el régi dicsősége!

A nemzet bukását jelző események felsorolása után rátér az aktuális tanulságokra:

lm nyög a hazafi most is fájdalmában,

Nem vehetvén reményt árva mivoltában,

S nem találván hazát önnön hazájában ...

Batsányi történelemszemléletének egyik alapgondolata, hogy az emberiség fejlődésének távlataiban látja a magyarság sorsát, a vers befejezése pedig azt a később is visszatérő gondolatát hangsúlyozza, hogy a jobb jövőért küzdőket majd a késő utódok fogják áldani. Ezért a verséért jelentette fel a költőt a s-lrosi reakciós nemesség, s a fenti, elnyomásról panaszkodó résztől kezdve a cenzúra három strófát törölt belőle.

A költőnek a rázúduló üldözések következtében is legismertebbé váló verse, A franciaországi változásokra, szintén Kassán kelt 1789-ben, s egyetlen, nyolcsornyi körmondatból áll:

Nemzetek, országok, kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak súlyos kötelében,

S gyászos koporsóba döntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok,

Ti is kiknek vérét a természet kéri,