Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - NAPLÓ - Pomogáts Béla: Déry Tibor versei
helyett szertelenül expresszív kompozíciókat alkotott, barokkosán zsúfolt nyelvet beszélt. Versei nem olyan szervezettek, mint Kassák konstruktivista költeményei, szabadabb zengéssel áradnak, lendületes lázadással szólanak. Az expresszionista indulás után nem a konstruktív irányzat fegyelmező rendjében fejlődnek, inkább a szürrealizmus szabadságát élik át. A szürrealizmus hatását és vállalását mutatja Déry „verselmélete”, poétikai meggyőződése is. Déry a művészet szuverenitását vallotta, arról beszélt, hogy a költői tevékenység a létezés egy újabb szféráját, a valóság egy újabb szintjét alkotja meg. „Az új vers — jelentette ki — önálló életet él, nem utánozza, hanem folytatja a természetet.” Egy előadásában pedig emígy nyilatkozott: „az életet és a költészetet csak úgy nem lehet összekeverni, mint ahogy egy és ugyanabba a térbe nem állítható egyszerre két test”. A művészetet a lélek autonóm megnyilatkozási lehetőségének tartotta, amely a válságba került világban egyedül képes megvalósítani a rendet, a szépséget és a harmóniát. Szüksége is volt erre a belső harmóniára, hiszen rendkívül zaklatott viszonyok között alkotott. Költészetét egy hatalmas történelmi csalódás hívta életre: a fiatalon átélt első világháború és az 1918— 1919-es magyar forradalom bukása. A bukás, amely után ő maga is emigrációba kényszerült. Végigjárta Európát, végiglakta a kontinens városait, Bécsben, Párizsban, Palma di Mallorcán, Dubrovnikban élt, Európa országútjain vándorolt, megismerte az emigráns lét elidegenítő élményeit, szorongató közérzetét. Ezek az élmények, ez a közérzet szólalt meg verseiben. S egy vágy, amely emberi kapcsolatokat, befogadó közösséget keresett. Nem véletlen, hogy a műfajváltást végül is e vágyakozás betöltése hozta meg. Déry akkor cserélte prózára a költészetet, midőn az idegenségtől és a lázongástól a sors- vállalló és sorsteremtő elkötelezettséghez érkezett. Midőn a munkásmozgalom rendjében talált otthont, s a társadalomnak és törvényeinek kutatásában feladatot. Ez a feladat tárgyiasabb szemléletet kívánt, s Déry ettől kezdve regénybe és elbeszélésbe öltöztette lírai indulatait. (Szépirodalmi, 1976) Pomogáts Béla L'órincz Zsuzsa: Csallóközi emberek, 1976
