Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Hodek Mária: Szimultán ritmus a magyar népballadákban
A ballada utolsó két sora anapesztizált sor, melynek utolsó verslába pirrhichius. A spondeusok lassúságát az anapestusok és a pirrhichiusok felgyorsítják. „Ha az itt vóna olyat perdűnék, mint a karika!” „Ha az itt vóna olyat ugranék, mint a paripa!” A szöktetett és nyugodtabb ritmusú sorok váltakozása az egész balladában furcsa, ideges hullámzást teremt, mely megfelel a tartalmi hullámzásnak. Ezt a hatást fokozzák a balladában előforduló rímek, melyeknek aránylag sertelen elhelyezkedése érdekes összecsengéseket eredményez (lásd III. számmal jelölve!). A ragok összecsengésén alapuló belső rímek szorosabbra húzzák a sorokat. A 4. sorban az ismétlés (hogy ne — hogy ne) élénkítő funkciójú. A 6., 7., 8., 8. és 10. sor „abban ... amellett... abban ... amellett... abban” anaforájában s az „uramot... bőcsőmöt... fiamot... ládámot” ragrímeiben (melyek szintén ismétlésként hatnak), valamint a 10. sor „... karika kontyom” alliterációjában is vergődő indulatok feszülnek. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ballada rímgazdagsága jellegzetes játékosságot, dallamosságot teremt a szövegben, a vers valóban dalszerűvé válik. Ez a ballada sajátos műfaji tulajdonsága. A „ballada” szó az olasz „ballare” kifejezésből ered, amely „tánc”-ot, „lejtést”- jelent. Valamikor a balladára táncoltak is.) A Bagolyasszony ütemrendszerében a cezúra szabályszerűen mindig az 5. szótag után helyezkedik el. A cezúra előtt és után azonban az ütemszerkezetek meglehetősen rab- sződikusak. a 2/3/2/3 hangsúly szimmetriájával szemben a 3/2/2/3 ütemezésű sor asszimetriája a ritmust rejtelmesen hintázóvá teszi. Az 1. sor „ringásával” szemben a 7. sor ritmusa „lengő”, amely felgyorsul, lelassul, „kitart” és ismét felgyorsul {a 3—3 szótag kiejtése gyorsabb, mint az általuk bezárt 2—2 szótagé). A felező tizes gyorsabb ritmusában az ilyen jellegű lassítás a nyugodtabb, elbeszélő részekben észlelhető. A változó lelkiállapot (a zaklatottság és lehiggadás) megköveteli a ritmus ilyen jellegű változását. A hosszabb két utolsó sor epikai közlés a líra nyelvén. Már az eddig elmondottak alapján is megállapíthatjuk, hogy a népballadában is létezhet kettős ritmus, a hangsúly és az időmérték szimultanizmusa. A Bagolyasszony balladáján kívül a Sasi kígyó (Szeretet próbája) és a Szabó Vilma ugyancsak kimutathatóan kettős ritmusú. A Sási kígyóban a négysoros versszakok kétütemű hatosokból állnak, melyekben az ütemek szótagszáma variálódik: 3//3, 4//2, 2//4. Ez a variálódás az érzelemlefolyás ritmusához igazodik. A szeretteit és feleségét szeretetükben próbára tevő szolgalegény, aki kétségbeesetten kéri apját, anyját, húgát és feleségét, hogy mentsék meg a kígyó halálos csípésétől, végül rádöbben a tragikus igazságra: A felező hatos élénkebb ritmusa a feszültségnek, a drámai felriadásnak felel meg. A 4//2 ütemezés egyenletesebb, lassúbb ritmusa tanulságot összegez. A verslábak aránya megfelel a hangsúly ritmusváltozásainak, azaz a spondeusok és trocheusok a mesélés egyenletesebb, a jambusok és pirrhichiusok pedig a döbbenet és indulat élénkebb-tompább ritmusának. 1. sor „Puszta malomöa cserfa gerenda” 4. sor „Jaj, hogy ne sírnék, hogy ne bánkódnék?" 1. sor Puszta | malomba || cserfa | gerenda 2/3/2/3 7. sor Amellett | hagytam || ringó j bőcsőmöt 3/2/2/3 „így hát a // mátkája jobb, mint a // szülője jobb, mint a // testvére, éljen ezért // véle!” 3//3 3//3 3//3 4//2
