Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - MŰHELY - Hodek Mária: Szimultán ritmus a magyar népballadákban

Ebből a példából is látható, hogy — Horváth János szavaival élve: A ritmusos rende­zettség lelki szükségletünk és igényünk. A népballadák esetében különösen érvényes ez az ösztönös ritmus, érvényesebb, mint a műköltészetben. Vizsgáljuk meg a Bagoly asszony című balladát a hangsúlyos (magyaros] verselés szempontjából (lásd I számmal jelölve). A hangsúly alapján történő ütemezés a soro­kat 2/3/2/3, 2/3/3/2, 3/2/2/3 tagolású ütemekre osztja. Ez az ütemezés a gyors ütemtípu­sok egyike: a felező tízes. Horváth János a felelős tízes 3/2/3/2 ütemezéséről írja: Ez a gyorsritmusú sorfaj és sok szabad variálást megengedő rokonsága... alkati ha­sonlóság alapján mindenik félsorában megtűr lassítást vagy aprózást. Tudjuk, hogy minden vers szótagokból épül fel és az élő nyelvben minden egyes szótagnak megvan a maga hosszúsága. A szótagok az ütemen belül is vagy rövidek vagy hosszúak. A magyaros verselési elv előtérbe helyezi a hangsúlyt, de nem semmi­síti meg az időmértéket, vagyis a versben kétféle hullámzás halad egymás mellett. Az ütem szempontjából közömbös, hogy egyes szőtagjai rövidek-e vagy hosszúak, de a hangzás mégsem ugyanaz, ha bizonyos helyen hosszú vagy rövid szőtag áll. A Bagolyasszony-t az időmértékes verselés egységeire (verslábakra) osztva Is érde­mes megfigyelni. Az uralkodó versláb a spondeus, amely az elbeszélő előadásmód jellegzetes metruma. Az első és második sor kivételével valamennyi sor spondeusszal kezdődik, s a 7. és 9. sor tiszta spondeus (lásd II. számmal jelölve). A szöveg egészére nézve azonban a verslábak nem alkotnak rendszert még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy az 5. és 6. sorban a spondeusok és a jambusok elhe­lyezkedése azonos, illetve hogy a 7. és a 9. sor tiszta spondeus, mert a többi 8 sor már más-más verslábat tartalmaz. Ezért sokkal inkább érdemes ezt a balladát a tartalmi és formai szempontokat együttesen vizsgálva megközelíteni, s kimutatni, hogy a verstani elemek mennyiben fokozzák a ballada tartalmi intenzitását. A vers egy elhagyott malomban gubbasztó bagolyhoz hasonlított, búslakodó asszony lelkiállapotának kivetítése, s már maga a mese nagy hatást gyakorol az olvasóra. Az első két sor a cselekmény helyszínét mutatja be, s ezt egy második személy váratlan kérdésfeltevése követi (3. sor), amely megszakítja az elindított gondolatsort. Az egész párbeszéd ezen az egy kérdésen alapszik, mert a következő (4.) sorban a „bagolyasszony” már maga (első személyben) mondja: Jaj, hogyne sírnék,hogyne bánkódnékI és aztán már végig csak ő beszél. Elmondja, hogy elhagyta a férjét, fiát és mindazt, ami mindennapi életéhez hozátartozott (a cifra nyoszolyát, ringó bölcsőt, pléhes ládát, karika-kontyát). A kihez-tartozás érzésében teljesen megingott asszony vétkébe beleőrül. Elbeszéléséből nem tudjuk meg, mi okból hagyta el családját, s ez a hiány még fokozza az elbeszélés feszültségét. A következő hat sorban mozaikként állnak össze a tragédiához vezető részletek. A gondolati szaggatottság méginkább felerősíti a „ballada-homályt”. Ezután az utolsó két sor — a tanulság — azt a feltételt (gondolatot) tartalmazza, melynek megvalósulásával talán az asszony lelkiállapota is kiegyensúlyozódna. Ezt a tragikus, zaklatott lelkiállapotot megfelelően érzékelteti a ritmus szaggatott­sága. A nyugodt folyású spondeusokat, trocheusokat daktilusok, anapestusok ős pirrhichiusok váltogatják, melyek aprózással szöktetik a ritmust. Például: Puszta malomba cserfa gerenda Azon üldögél egy bagolyasszony. Az első sor dinamikus lüktetése a daktilusok és trocheusok szabályos váltakozásának az eredménye. A második sorban egy pirrhichius, egy cretikus s egy daktilus érzé­kelteti a zaklatottságot, s ezt valamelyest a sorzárő spondeus enyhíti. A 8. sor ugyan­csak daktilizált, melyben a ritmus szüktetése fokozatos: spondeus — jambus — tribra- chis követik egymást. „Abban feledtem Jani fiamot”

Next

/
Oldalképek
Tartalom