Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Soóky László: Ne rúgjatok belém, Tétel, Ne félj (versek)
SOÚKY LÁSZLÓ Ne rúgjatok belém Persze holnap megint történik valami. Viszont ma vagyok huszonöt éves, s az előzményeket ismerve, istenemre bravúros teljesítmény. Ám rohadtul szeretek élni, s hogy el ne tunyulhassak, minduntalan itt sündörög körülöttem holmi kurta halál, szerelem. A minap Mihályt temettem, elvegyülve a tömegben, s még fel sem ocsúdhattam gyászomból, máris megszületett az ötödik keresztlányom. Hová sietnek ezek, kérdezem Kódori úrtól, akinél saját poharam, söröskorsóm van. Hja, uram, mondja, míg kiméri a fél rumot, meg a korsó sört, és biccent hozzá nyomatékkal. Vagy itt van Mária, aki már-már életrevalónak látszott, mígnem beletemetkezett egy holtomiglan házasságba. Aznap Nagylábbal lenyeltünk tíz sört és húsz felet, mégis maradt erőnk dalolni két könyökre támaszkodva a fal tövében. Sokan megnéztek akkor bénító közelségből, és Nagyláb azt mondta, hogy szemét az élet. Rohadtul hosszú ez a visszaemlékezés, és néha majdnem komolyan gondolok egy házra, melynek zárához kulcsom van, egy lepréselt orgonára a fiók leghátsó rekeszében, vagy egy asszonyra, aki hajnalonként megbocsát. Ám noto- rikus álmodozó vagyok, és azt álmodom ökölre najtott fejjel, a rabszolgájává tett fehér papír fölé hajolva, hogy nem vagyok sem különb, sem jobb nálatok. Hát ne rúgjatok belém! Tétel Mélyen előrehajolva (szinte kifordulsz önmagadból) megláthatod a tükörképed: olyan ez, mint gyökér, törzs és ág nélkül lebegni összehasonlíthatatlan magasságban. Ne félj Mennyi tennivalóm akadt hirtelen! Rendbe kell raknom mindent magam után: madaraim rossz helyen voltak áthelyezem őket a kövek birodalmába. A virágok új kertet kapnak az égen ne kelljen az esőre sokat várniok. Helyüket elfoglalják a kövek. Mondom rengeteg dolgom van még amit el kell végeznem. Ne félj egy percnyi időt azért számodra is hagyok.
