Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Cuth János: Végrendelet (novella)
CUTH JÁNOS Végrendelet Korán keltem, mert akkortájban, ha a redőny mellett bevilágít a nap és az akácfán hallom a vörösbegy énekét, én már lélekben kint vagyok és látom, hogy a felmelegedett ajtófélfán legyek sütkéreznek. Házunk fehér fala visszaveri az udvarra a korareggel fényét-melegét. A fű és a lóhere még harmatos, a ribizlibokrok ágai közt feszülő pókhálókon is harmatcseppek csillognak, de a szőlőlevelek felülete már szárad, s a fecskék a lugas drótjain és a szárítókötélen tollászkodnak. Hajnal óta nem alszom, hallgatom a kakasok kukorékolását, s azt, hogy egymásnak válaszolgatnak. Hallgattam a toronyóra ütéseit, majd egy távoli harangláb csengetését. Akkor már meleg fény világított be a redőny melletti résen. Felkeltem és kisétáltam a kertbe, ahol az almafa alatt leültem egy rőzsekötegre. Pattogtak a száraz vesszők, por szállt belőlük. Néztem a fecskéket; az itatóvályú körüli tócsából sarat gyűjtöttek fészekrakáshoz, és te jutottál az eszembe, fiam. Képzeletben ismét láttalak, amint kis kezeiddel szobrocskákat gyúrsz sárból, és a kút peremére sorakoztatod őket. Nővérednek földig érő szoknyát készítettél, és még az anyátok is eszembe jutott a figurádról, amint külön-külön gyúrt dudorokat ragasztottál rá. Engem is megformáltál, nyurga alak lettem, nagy fülekkel. De ma már nem bántanálak, ha az egyik kis szobor beleesne a kútba. Szent atyám, de szeretném, ha újra kezdhetnénk! Megint megformálnál engem sárból, nagy fülekkel, hatalmas szamárfülekkel. Anyád szép, karcsú figuráját pedig belelöknénk a kútba. Szent atyám, hogy tudnám szeretni mozdulataidat, ügyeskedésedet. így üldögéltem az almafa alatt, ahonnan a napfénytől átderengő leveleket és az ég kékjét láttam. A deszkakerítés árnyékos oldalán gubbasztó káposztalepkék is felszálltak egyenként. Te fiam, és a nővéred még aludtatok. Ekkor kezdődött. Értetlenül bámultam, miként változnak meg a színek, a formák, és néhány pillanat alatt még seregnyi más dolog is. Szerencsére még nem keltetek fel. Amikor kitisztult előttem a világ, feltá- pászkodtam a rőzsenyaláb mellől. Akkor zárkóztam a szobámba. Ne haragudj, fiam, amiért nem válaszoltam a kopogtatásodra, most már tudod is, miért. Te vagy az első, akitől bocsánatot kérek. Mindig azt szerettem volna, ha ifjúkorom eszményképe alakul belőled, de ma reggel ez az ideál egy torz figurává változott. Felejtsd el az apai tanácsokat, és pótolj be mindent, amit miattam elmulasztottál. Összegyűjtött pénzemet a jámbor szomszédoknak hagyom. Fiam, te kaptad a legtöbbet. Csinálj mindent őszintén és szívből, mint gyermekkorodban. Kamatozzon a tudásod és a tehetséged. Isten veletek. Id. Cuth János Búcs 4. sz.
