Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - DOKUMENTUMOK - Fried István: Jegyzet Fábry Zoltán cikkéhez
szépségét, erejét, elgondolását, halálra dermedt tervét elénk teregeti, nekünk adja: nézzék mások, hogy aztán valaki, valakik: új generációk kezében életté robbanjon az az akkumulált tartalom, ez a messzireható energiasugárzás! És Így — egy értelemben mégis igazi művészregény, mert hatása és haszna — anélkül, hogy célozná és akarná — művészetpedagógiai. De ennél sokkal több. Mégha nem is végpont. De kezdet. Kovász. Egy művész, egy teremtő vak szemei felénk és belénk nyilallnak: a nagy szín- és íormaakarások átkapcsolódtak hang- és szókerekekre. És élnek. Ügy, ahogy várjuk, úgy ahogy ma kell: ember szól emberhez. Élet. Sokan szemére fogják vetni a túlságos erotikát és elfelejtik —, hogy a tömegmeztelenség már nem is erotika, elfelejtik, hogy a művész mindenbeszerelmesedésének élményvalósága — az erotika. Elfelejtik, hogy a regény hisztorikuma: az apokaliptikus ma. A törmelék, vér, kép, könny és borzalmak földjéből hajt ki a szomorú csoda: Se- bastianus... A nagyvonalú és minden kiegyensúlyozott végakkorddal szemben: az epizódikus, riportízű, művészi és egyéb terpeszkedések kiegyensúlyozatlanul hagyják a regényt, mint — kompozíciós formát. Tovább menve: túl a kompoziciós formán a konstruktív feliépítés végső emelete nem tart feltétlen kapcsolatot — a sokszor vázlatos és impresszionisztikus törmelékkel. Ilyenkor csakugyan a vallomáskönyv egymásutánja és adottsága a primerjelentőségű... De lehet-e végleges formábarobba- nás ... végpont, regény? Egy új élet, ami van, amit letagadnak, ami nincs — igaz: kevesebb, mint „regény”, de a kóstolgató, akaró szavak lázában, mégis több. Több, mert — élet... És a mai élet percfutásával, szerelmével, kínjával, vérével, piszkával terhesen — kárhozatosan áll a bélyegezett ember... Senki sem tudja és mélyen bent, íme életté fogan a sejtés: Sebastianus: „O wie leise stand in dunkler Seele ■. das Kreui auj” Trakl Sebastianusa: tiszta líra: álomszépség. Szántó György Sebastianusa nem álom. Valóság. Tett. És ezért — teljesedés: Sebastianus útja elvégeztetett. 4. Irtózatos elgondolni, hogy az irodalmi prostitúció szemfényvesztése mire képes. Hogy az emberek ma csak Antóniákon tudnak ujjongani, amikor talán egy új Milton keresi az elveszett paradicsomot. Irtózatos elgondolni, nézni, tudni, érezni, hogy Szántó György tette fagyott sikollyá merevül. Sebastianus könyvében olvasom: „aztán csend lett vagy száz évre megint....” Így halnak meg a titkok. Kassai Napló, 1925. 89. sz. 11. old. Jegyzet Fábry Zoltán cikkéhez Fábry Zoltán és Szántó György kapcsolatának alakulását az író Fekete éveim című önéletrajza beszéli el nekünk. E mű kitűnően érzékelteti a három művésznek (Szántónak, Fábrynak, Földes Sándornak) egymást állandóan tettre-alkotásra serkentő barátságát, melynek csúcspontja az 1925-ben létrejött Periszkóp című folyóirat szinte közös szerkesztése volt. Szántó György szóban forgó regénye, a Sebastianus útja elvégeztetett valóban nem regény a szó szokványos értelmében, hanem az író vallomása a művészetről, az életről, a forradalomról, az 1910-es évek művészet-vitáinak és az az 1920-as évek kavargó ,ellenmondásoktól egyáltalán nem mentes válaszkereséseinek dokumentuma. Szereplői tulajdonképpen valóságos személyek: maga Szántó György, unokabátyja, Neubauer Pál, valamint Stüsser Mátyás építész, aki majd Neubauer Mi közöm hozzá című regényének is hőse lesz. E regény egyben Fábry kétségeit is kifejezi: az expresszionista, aktivista, konstruktivista művészetideálok közt tévelygő, a művészet és a helyes emberi magatartás lényegét meglelni vágyó ember kérdésfeltevéseit olvashatjuk benne. S mindezt Fábryéval rokon stílusban, melynek forrásvidékét Ady Endre és Kassák Lajos, Franz Werfel és általában a német expresszionista líra körül vélhetjük fölfedezni. Am a regénynek szerves részei: Szántó György festményeinek — nyomdailag kevéssé sikerült — reprodukciói. E festményreprodukciók részben a német expresszionisták csoportosulásai (Die Brucke, valamint Dér blaue Reiter), részben Kernstock Károly festészete felé mutatnak. Fábry bírálata is vallomás. Stílusának expresszivitása, fölfokozott szenvedélyessége a prózakölteményekével rokon. Összetett főnevei, igéinek rendkívüli vonzatai, a szí-
