Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - LÁTÓHATÁR - Beniak, Valentin: Az igric végakarata (vers)
VALENTIN BENIAK A kiváló, immár klasszikus szlovák költő, Valentin Beniak (1894—1973] a második világháború végén, 1944-ben írta Igric című versciklusát, amelybe ez az önmagában is megálló színes kompozíció tartozik. Villoni forma, hagyatkozás — kiváló alkalom a hátrahagyott életszakasz értékelésére. Beniak értékel, ragyogó formában, bőséges, érett öniróniával és nem kevesebb nemzeti önbírálattal. Ezek a vonásai különösen rokonszenvessé avatják költészetét. Ezen és virtuóz formakezelésén túl jelentős műfordítói hagyatéka teszi őt nekünk, magyaroknak különösen kedvessé. Sok impulzust kapott Adytól, de mind előtte, mind utána másoktól is. 1957-ben jelent meg tőle Večerná blý skavic a címmel a huszadik század magyar költészetének antológiája ezzel a figyelmet érdemlő, bár álig megfogant ajánlással: Mladej básnickej generácii slovenskej, vagyis: Az ifjú szlovák költőnemzedéknek. Ezen túl, egyebek közt Az ember tragédiáj át is átültette anyanyelvére. Életművéből magyar nyelvű válogatást készít a Madách Könyvkiadó a budapesti világirodalmi kiadóvállalattal, az Európával közösen, magyarországi és csehszlovákiai műfordítók hozzájárulásával. Az igric végakarata Ez itt a testamentumom, az én post mortem aratásom. Koldusként fekszem vackomon, holló paripák jöttét várom. Fiamra kürtöm háramul, szépemnek könny-kalárist szánok, irgalmazzon nékem az Úr, s ti légyetek mind jóbarátok. Mi vétkem, s mi a büntetés? A napba mindig bátran néztem, s álmokat voltam szőni kész, míg szivárványunk tűnt a vészben; szivárvány-csizmák, kordovánok ... Irgalmazzon nékem az Úr, s ti légyetek mind jóbarátok. Igric-mesterré tétetém, holtommal kisebb úrság vár tán? Bacsómód tündököltem én pipámmal fönt a Krivány táján. Becsült a céhem igazul, post portréimon láthatjátok — irgalmazzon nékem az Úr, s ti légyetek mind jóbarátok. Minden gőgöt bukás követ! Urunk számon tart minden tettet, és városodból számkivet, bosszúja mindent megremegtet; de elhagytam kerekeim: nékem, ki egy viskóban vások — irgalmazzon nékem az Űr, s ti légyetek mind jóbarátok. Sosem volt egyéb vagyonom, se nyájaim, sem aranypénzem, csak ez az ósdi tremoló s jó vén dudám amott, szíj végen; sok-sok szerelmem gazba fúlt, s a lelkemen mély forradások — irgalmazzon nékem az Űr, s ti légyetek mind jóbarátok. Igric-mesterré tétetém, míg várainkra hullt a gránát. A szabad tigris rab lévén, rágta a kétség komor rácsát; véltem, szelíd, megsimitám, nézzétek, itt a forradások — irgalmazzon nékem az Ür, s ti légyetek mind jóbarátok.
