Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Veres János: Széttekintés a rimaszombati járásban
lapokon kívül a budapesti 100%, a kolozsvári Korunk, a moszkvai Oj Hang jelen^ tette meg prózai műveit. Fábry Zoltánnak Az Ot című kommunista szellemű lapjába álnéven írt. 1936-ban jelent meg az „Emberek a majorban” című regénye. A „Joháklm krónikája” című szociográfiai munkája egy falusi földmunkás naplója. Szombathy János 1749-ben született. Sárospatakon volt tanár. író, a kollégium könyvtárnoka, 1785-től rektora. Kazinczy barátja. Veress Samu (1857-ben született Nagysa- jónj tanárként került Rimaszombatba 1884-ben. Versei és cikkei jelentek meg a budapesti és vidéki lapokban. Vezércikkeket és értekezéseket írt a Gömör-Kis- hont című lapba. A Magyarország Vármegyéi sorozatban Gömört és Rimaszombatot nagyrészt ő ismertette. Fontosabb munkái: „Tinódi Sebestyén és kora”, „Vörösmarty és a nemzeti átalakulás”, „Petőfi szerelmei”. Wallentinyi Dezső (Győry Dezső apja) 1873-ban született. A Gömör-Kishont és más lapok állandó munkatársa volt. Önálló munkája: „Kuthy Lajos élete”. Kiadta Fe- renczy István szobrászművész leveleit. 1831-ben Kazinczy Ferenc is járt Rimaszombatban. A Tanácsköztársaság bukása után Rimaszombatban bujkált Déry Tibor. 1921-ben Rimaszombatban adták ki Komlós Aladár „Én is voltam poéta” című könyvét. (Rábely Károly nevezetes nyomdája a régi vármegyeház udvari épületében működött.) Izsó Miklóst (1831—1875) a magyar zsá- nerszobrászat megteremtőjeként tartják számon. Részt vett a szabadságharcban, Világos után bujdosásra kényszerült, majd 1851-ben Rimaszombatba jött kőfaragólegénynek, 1853-től Ferenczy István tanítványa volt. 1857-ben fiatal művészek támogatásával Bécsbe, később Münchenbe ment. A magyar szobrászatban elsőként, gyakran nyúlt népi témákhoz. Hírnevét Búsuló juhász című szobrával alapozta meg. (Másolata a rimaszombati múzeumban látható'.) Számos kortárs közéleti személyiség mellszobrát készítette el. 1850. szeptember 8-án vándorszínészek szekérsora közeledett Jánosiból Rimaszombat felé. Az egyik ekhósszekéren Várnai színész ült, várandós feleségével, Ponti Aloiza színésznővel. Várnai huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, s Világos után állt a komédiások közé. Rimaszombat közelében a szekérnek meg kellett állnia, s Várnainé az útmenti bozótban leánygyermeknek adott életet. A három főre szaporodott család a városba érvén a Tompa utcában szerzett kvártélyt. Néhány nap múlva ismét nekivágtak az országúinak. A leánygyermekből utóbb híres színésznő lett, a századvégi népszínművek ünnepelt primadonnája, a „nemzet csalogánya”. De akkor már Blaha Lujzának hívták. Apja halála után egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásába, először gyermekszerepekben lépett föl Győrött, Kölesi Lujza néven. 1864-ben a budai Népszínházban játszott, közben Szabadkára szerződött. 1866-ban férjhez ment Blaha János karmesterhez, aki sokat foglalkozott a zenei képzésével. 1875-ben a pesti Népszínház szerződtette, 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Utolsó nagy sikerét Csiky Gergely operetté átdolgozott „Nagymama” című színművében aratta. 1910-ben visszavonult. A magyar népszínmű az ő játékstílusához igazodva őrizte meg romantikus jellegét. Ö tette a Népszínházát a pesti német színház diadalmas vetélytársává. Főbb szerepei: Finum Rózsi (Falu rossza), Erzsiké (A sárga csikó), Török báróné (A piros bugyelláris). Két ízben vendégszerpelt Rimaszombatban, ahol lelkesen ünnepelték őt. Az új megyeháza — ma a jnb épülete — helyén állt a Huszárvendéglő, melynek nagytermében föllépett. 1926-ban halt meg. Mellszobra a katolikus templom mellett áll; Bory Jenő készítette s ajándékozta a városnak. Szentpétery József, a XIX. század legjelentősebb magyar ötvösművésze, 1781-ben született Rimaszombatban. Kassán, külföldön, Losoncon és Pesten élt. Fontosabb munkái közül elsőként az „Átkelés a Grani- cus folyón” című domborműve készült el. Alkotásai budapesti és vidéki közgyűjteményekbe kerültek. A besztercebányai és bécsi ötvös céh tiszteletbeli tagjává választotta. Tagja volt a párizsi művészegyletnek is. Szülőházának pontos helyét nem sikerült megállapítani, csak annyit tudunk, hogy a mai Tomašík utcában állt.
