Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - FIGYELŐ - Zsilka Tibor: Egy könyv ürügyén

osztályon” belül Is azok közé tartozik családja, akik őseiket egészen IV. Béla koráig vezethetik vissza. A Szinyei-család közvetlenül Bánk bán örökébe lépett, akinek épp Sáros megye volt a birodalma, és alkalmasint Szinye (Svinia) a központja. Miután kegyvesztett lett, a birtokokat is elvesztette, s az ő birtokait kapták örökbe a festő ősei. E régi dicsőség tudata természetesen a festőt is formálta, s nagyban meghatározta egyéniségét. Annál is inkább, mert édesapja, Szinyei Merse Félix Sáros vármegye első alispánja, utóbb főispánja volt.

A festő középiskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte. Nagyváradon érettségizett, majd 1864 tavaszán került a müncheni festészeti akadémiára, ahol akkoriban nagyobb magyar festőtársaság jött össze. A vezérük a már ismert festő, Benczúr Gyula volt. Viszont a „tananyag” gyakorlati alkalmazásával nem sokra ment Szinyei. Amikor 1867-ben bekerült Piloty mester iskolájába, nagy történelmi kompozíciókat vártak tőle is, de neki az effajta festészet nem ismponált. A természetet szerette volna lefesteni, de erre az iskola nem készítette elő kellőképpen, amiről így vallott: „Sehol, de sehol se találtam én a természetben olyasmit, amilyent az Iskolában a képekre föstöttek! A természetben minden, de minden merőben másmilyen volt. Sokkal egyszerűbb ugyan, de sokkal, sokkal szebb!” (Idézi Malonay Dezső: Szinyei Merse Pál. Bp. 1910, 10. old.).

A müncheni művészélet mégis erősen hatott rá. Nem véletlen, hogy itt, ebben a pompás, a munkára nagyon is kedvező légkörben jött létre a magyar festészet egyik legnagyobb remeke — a Majális. Szinyei Merse Pál 1872-ben, miután véget ér a porosz-francia háború, ismét Münchenben terem. Ekkor jön össze Böcklin- nel, a festővel, akinek nagy hatása volt rá, de a Majális létrejöttére is. A kép egyedülálló remeke a közép-európai festészetnek, hiszen korrespondeál azokkal a törekvésekkel, amelyeket a francia festők valósítottak meg legtökéletesebben az idő tájt. Minden mentegetőzés ellenére is a francia impresszionisták képeire emlékeztet, s így szinte törvényszerűen talált visszatutasításra az egészen más normához szokott hazai szakemberek körében. Mindez annyira lehangolta a művészt, hogy nemcsak Münchent hagyta ott, hanem a festészetnek is búcsút mondott.

Megnősült, még lefestette feleségét (A lilaruhás hölgy) — így született meg az egyik legszebb női arckép a közép-európai festészetben —, majd visszaköltözött Jer- nyére, a családi birtokra. Ezzel kapcsolatban érdemes megintcsak magát a festőt idézni:

Lejestettem feleségemet, vetettem néhány vázlatot..., de mindez nem szerzett nékem gyönyörűséget.

Munkakedvem megcsappant.

Minek is festek én? A Majálisnál jobbat soha nem festek, jobbat nem tudok, az pedig senkinek sem kell.

Hát nem festettem.

Gazdálkodtam, lovagoltam, vadászgat- tam, lakóházat építettem, kertet ültettem,

— gyermekeim, családi ügyeim teljesen elfoglaltak.

Így múltak az évek.

A remélt boldogságot nem találtam föl családomban sem: három gyermekem meghalt dyphteritisben.

Szép új házam, kedves kertem ragály- fészek lett, ahonnan menekülnünk kellett, nehogy még életben maradt gyermekeimet is ott temessem el; 1882-ben, családommal együtt, Bécsbe költöztem. (Malonay, 8. oldj.

Mármost érdemes fellapozni, hogy bizonyos adatok hogyan jutnak kifejezésre Gál György Sándor regényében. A „Majális” c. regény ugyanis non-fiction alkotás, amelynek értékei a tények összevá- logatásában, elrendezésében és kifejtésében rejlenek. A regényben viszont bizonyos pontatlanságok is előfordulnak. A szövegben ugyanis a következőket olvashatjuk:

„A pókok zavartalanul szövik hálójukat a műteremben, mert újabb gyász szakad a családra. (Az első gyász Szinyei édesanyjának a halála — Zs. T.). Szinyeinek végképp elmegy a kedve a munkától. Dif- tériajárvány. Szinyeiék öt gyermeke közül a két legkisebb esik áldozatul”. (150. old.)

Most kinek higgyünk? Nyilván az apának, aki minden bizonnyal jobban tudta, hány gyermeke halt meg. De nemcsak arról van szó, hogy Szinyei három gyermeke haláláról ír levelében, az író meg csak kettőről. Tévedés az is, hogy Szi- nyeiéknek öt gyermekük volt. Valójában hat!

De előbb kísérjük figyelemmel a további eseményeket. A bécsi légkört nem sokáig bírják. Szinyei ott festette ugyan a Pa