Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - FIGYELŐ - Zsilka Tibor: Egy könyv ürügyén
nagy gazdasági és kulturális áramlataiba kapcsolódó ország helyzetének: elmaradottságának, tennivalóinak és távlatainak felmérését. Ez a felmérés meg is indult, Keleti Károly statisztikai dolgozatai, Tre- fort Ágoston művelődéspolitikai írásai, György Endre közgazdasági tanulmányai bátran és szakszerűen foglalkoztak a kiegyezést követő korszak országos gondjaival és feladataival. .. egy ú) szociográfiai hullámról kellene, lehetne beszélnünk; Kölcsey, Széchenyi és Eötvös után a másodikról” — állapítja meg a tanulmányok tudós szerzője is. A nagy vállalkozásokat és szép ígéreteket lényegében ugyanaz az ideológia segített elbuktatni, amely létrehozta őket: a pozitivista gondolat. A hetvenes évek magyar gondolkodói sorra elfogadták a darwinizmus tételeit, egyszersmind sajátos hazai szociáldarvinizmussá, Németh G. Béla találó szavával: „nacionáldarwinizmus- sá” alakították át őket. A nemzetek és nemzetiségek létharcát hirdették, s ebben a létharcban veszélyeztetve látták a magyarságot, szemben az akkori ország nemzetiségeivel. A nemzetek és a nemzetiségek összefogásának progresszív liberális eszméjét a létharc fenyegető jóslata váltotta fel. A pozitivizmuson iskolázott fiatalok a veszély tudata elől menekültek a „nemzeti hagyományok” konzerválásának eszméjéhez s a magyar szupremácia: a hódító nacionalizmus gondolatához. A hazai pozitivisták „második reformnemzedékének” ígérete ezzel megbukott: a hetvenes évek pozitivista szellemű fiataljai sorra elhelyezkedtek a hazai konzervativizmus hadállásaiban, megkeseredtek, elnémultak, hiábavaló küzdelmekben őrölték fel szellemi erőiket. Néirieth G. Béla tanulmánygyűjteménye (amely a hetvenes évek ideológiájának és értelmiségének vizsgálatán túl számos kitűnő esszét, bravúros műelemzést is magába ölel) egy nemzedék felemelkedését és elbukását világítja meg. S ezzel újkori történelmünk egyik (mindeddig rejtve maradt) fordulóját ismerteti meg olvasóival; azt, hogy miként buktak el a klasszikus liberalizmus eszméi és eszményei a hazai valóság és a nacionalista szellemű köz- gondolkodás feltételei között. Nemcsak irodalmunk történetét látjuk hívebben a Létharc és nemzetiség tanulmányainak tükrében, hanem történelmünket is. (Magvető, 1976) Pomogáts Béla Egy könyv ürügyén A Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1975-ben Gál György Sándor „Majális” c. regénye. Az ifjúságnak szánt regény Szinyei Merse Pál életéről szól, a kiváló festő emberi és művészi életpályájának dokumentuma, áttekintése. A „Majális” tehát életrajzi regény. Mindazonáltal a regénynek azt a típusát képviseli, amelyből manapság tömérdek születik. Kétségtelen ugyanis, hogy az életrajzi regény tömegigényeket elégít ki, kommersz célokat szolgál. Ez alól alig találunk kivételt, bizonyára csak L. Feuchtwanger, I. Stone, H. Mann és mindenekelőtt A. Tolsztoj életrajzi regényei tekinthetők esztétikailag releváns alkotásoknak. A magyar irodalomban ennek a pendantja mindmáig hiányzik, bár népszerűségével nem egy életrajzíró a határon túl vetekszik vagy túlszárnyalja a jelentősebb írókét (Harsányi Zsolt, Passuth László). Ide sorolható a „Majális” szerzője is — Gál György Sándor. Figyelmet érdemel, mert főhőse, Szinyei Merse Pál élete és festészete szorosan kötődik Szlovákiához. Az egykori Sáros vármegyében született, ott kezdett iskolába járni, s jobbára ott élte le életét is. 1845. július 4-én született Szinye-Űj- faluban (Chminianska Nová Ves), de innen a család később Jernyére (Jarovnice) költözött, amelynek sajátos természeti varázsa, dimbes-dombos környezete oly egyedi módon tükröződik festészetében, mint pl. Vincent van Goghéban Arles. A párhuzam csak abban nem teljes, hogy Szinyeinek nemcsak festészete kapcsolódik e tájhoz, hanem minden idegszála. A festő ugyanis nemcsak egyszerűen nemesi sarj, hanem még az ún. „történelmi
