Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Csanda Sándor, Jakab István, Kiss József, Méryné T. Margit, Mészáros László, Mózsi Ferenc, Püspöki Nagy Péter, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Végh László: Ankét a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, mai jelentőségéről, helyzetéről és jövőbeli feladatairól
resnünk az osztálynélküli társadalom biztos alapjaira építve, távlatainkat is (akár északi, akár déli viszonyításban). A nyelv modelljét ma már sok más — például a szociológia, az antropológia, a poetika — területen is alkalmazzák. Ez adja nekem is a bátorságot, hogy munkahipotézisemet a bikulturáltság előnyeiről, a kétnyelvűség Goethei—Kodályi igazával bizonyítsam („Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiss nichts von seiner eigenen.”). Persze egészen más kérdés az elmélet és a gyakorlat kapcsolata, valamint a reflexiós bázis kialakításának kérdése — erre most nem térhetek ki. Itt jegyzem meg: a Nyitrai Pedagógiai Fakultás néhány tanára azt állítja, hogy míg a magyar tagozat végzős növendékei „egy klasszissal jobbak”, öt-nyolc év múltán, a posztgraduális stúdiumon már a szlovák pedagógusok a tájékozottabbak. Vajon igaz-e, általánosítható-e ez az állítás (intuíció?), s ha igen, hol, miben kell keresni ennek okát? A nemzetiségi oktatásügy problémáinak megoldása — mint azt az Irodalmi Szemle kérdése veti fel — végeredményben kissé pedagógusaink elszürkü- lésének megszüntetésével is egyenlő ... 2. 2. A pedagógia területén dolgozom —, s célom — közösen a Pedagógiai Kutatóintézet, a Szlovák Tankönyvkiadó és sok más e területen dolgozó munkatársammal — az illúziőmentes csehszlovákiai magyar nemzetiségi, realista oktatáspolitika kialakítása. Mindig azt mondottuk: az életünket azokkal együtt kell megoldanunk, akikkel együtt élünk. Az idő kiforrásának mai igényes szakaszában sem viselkedünk másként a híd szerepéről és az árkok áthidalásáról. De a crédó akkor igaz, ha tovább tudjuk gondolni, s az időszerű gondolatoknak megfelelően tudjuk újraértelmezni. — S ez ismét a nemzetiségi kisebbségi ethosz reális kettős felelősségét invokálja — az önfeláldozó helytállást a szocializmusért és a nemzetiségi kategóriákért is, s ugyanakkor a következetes, meg nem alkuvó szembefordulást bármilyen szeparatizmussal vagy a történelmi realitásokat tagadó ábrándokkal. A kettős felelősségnek ez a posztulátuma az általános és a sajátos összefüggését közvetíti. Hiszen a nemzetiségi csoport sajátos, nemzeti tartalmú szocialista kultúrájának szabad kibontakozása vezet a szlovák nemzet és a magyar nemzetiség állampolgári integrációjához. Ez pedig megköveteli a meglevő eredmények alkotó adaptálását, ami minden tudományág logikája is egyben, hiszen itt is az egyetemes (magyar, szlovák, cseh, világ-) és az egyedi (nemzetiségi specifikum) dialektikájának körülhatárolásáról van szó (erre „redukálódik”?). Az elmondottakból következik iskolapolitikai elképzelésem conditio sine qua nonja, az ismereteket a szocialista egyetemesség szintjén, anyanyelven kell elsajátítani, de tudni kell azt a többség nyelvén is interpretálni (ez az ismeretek társadalmi presztízse). Ennek az elképzelésnek adekvát pedagógiai gyakorlatát kell kikísérletezni és a mai eredményeinknek megfelelő társadalmi tudatot kell teremteni. Mégpedig mind az iskolában, mind pedig a pedagógiai propagandában — színvonalon, mert csak a színvonal vonz. PÜSPÖKI NAGY PÉTER 1. Egyetemi tanulmányaim befejezésétől fogva hivatásos történészként munkálkodom. A történettudomány számos ágazatából leginkább a feudalizmus korával — nálunk az 1848-ig terjedő időszakkal — és a történelmi segédtudományokkal foglalkozom. A feudalizmus korán belül két irányban folytatok kutató és történetírói tevékeny1- séget. Az első — terjedelemben is számottevő — munkaköröm a kritikai helytörténetírás. A másik a Kárpát-medence Honfoglalás korát megelőző mozgalmas évszázadának kutatása. A két központi téma mellett a római kori dunai Limes és a vele szomszédos barbár népek iránt is érdeklődöm. A történelmi segéd- illetve forrástudományok területén szintén két vonalon munkálkodom. A központi munkaterü'etem itt a heraldika, a címerügy. Ezen a téren még egyetemi éveim alatt, 1969-ben indultam. Azóta öt város használja általam alkotott címerét. Köztük eddig három esetében már kiadtam a vele járó heraldikai és történelmi monográfiát. A Genfben és Párizsban székelő Nemzetközi Akadémia heraldikai munkáimra felfigyelt s 1974-ben levelező tagjává választott. A paleográfia, az írástörténet a másik segédtudományi kutatóterületem. Ennek keretében főként a magyar nemzeti
