Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Csanda Sándor, Jakab István, Kiss József, Méryné T. Margit, Mészáros László, Mózsi Ferenc, Püspöki Nagy Péter, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Végh László: Ankét a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, mai jelentőségéről, helyzetéről és jövőbeli feladatairól

tükröző cikkeim jelentek meg a hazai magyar és szlovák sajtóban és különböző kiadványokban. Több írásban megkíséreltem a dél-szlovákiai forradalmi munkásmozgalom egyes megnyilvánulásainak, a stratégiai-taktikai irányvonal elmélyítésének országos folyamatába való beillesztését.

A csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom általános, szlovákiai és országos fejlődése, valamint a dél-szlovákiai osztályharc szerves kapcsolódásának szem előtt tartása ugyanis olyan alapvető módszertani követelmény és kérdés, melynek meghatározó szerepe van a szlovákiai munkásmozgalom-történet1 és nemzetiségtörténet korántsem egyszerű s eddig kellően nem tisztázott kapcsolatának értelmezésében. Ez pedig kihat a párt, illetve munkásmozgalom-történetírás művelését, valamint a nemzetiségi lét tudományos vizsgálatát biztosító szervezeti és intézményes keretek közötti funkcionális viszony alakulására, a témák körülhatárolódására, a kutatás kiterjedtségére. Nemzetiségi komponens és regionális meghatározottság ugyanis nem egymást fedő tényezőként hatottak a rész és egész dialektikus kölcsönhatásán és összetartozásán alapuló szlovákiai munkásmozgalmi szintézis kialakításában.

A nemzetiségi közösség társadalmi-politikai szerkezete a magyar nemzetiségű kommunisták vezette osztályharc természetes, objektív feltételeket befolyásoló, a közös harc közelebbi és távolabbi céljait motiváló közege volt. A dél-szlovákiai magyar kommunisták részvállalásának, a szlovákiai és ezen keresztül az országos mozgalomba való bekapcsolódásnak a kerete azonban — főként a húszas években — a nemzetiségi adottságokat túllépő, azokat magában foglaló nagyobb szervezeti és földrajzi egységek jelentették. S ez a történetírásban terminológiai problémákat is okoz. A mai szó- és fogalomhasználatban a Dél-Szlovákia elnevezés vonatkoztatható a két, nemzetiségileg legkompaktabb tájegységre, a Csallóközre és Mátyusföldre, de ugyanakkor tágabb értelemben Szlovákia déli, többségében magyarlakta területeit is értjük alatta. Az előbbi megjelölés alkalmazása a munkásmozgalom-történetírásban a heves osztályösszecsapások egyik fellegvárára utal, de lényegében területileg leszűkíti a magyar kommunisták tevékenységét. Az utóbbi viszont elmossa a magyar dolgozók körében kifejtett és kibontakozott forradalmi aktivitás valóságos — a járási szintű szervezeti egységeken túlmenő — regionális keretekben ható gazdasági-társadalmi kötöttségeit.

Szabályszerű megnevezés híján nehéz elkerülni e munkásmozgalom-történetírásban meghonosodott szóhasználat következetlenségeit. E megjelölés pontos tartalmi körülhatárolását csak a szlovákiai magyar kommunisták és dolgozók által teremtett forradalmi örökség felmérésének megközelítésében jelentkező, lényegében a rész és egész viszonyából adódó bizonyos ambivalencia figyelembe vétele és tudatosítása teszi lehetővé.

A munkásmozgalom-történetírás a magyar lakosság körében lezajlott megmozdulásokat az egységes pártpolitika elveinek és gyakorlatának konkrét, regionális — a nemzetiségi beágyazottságot is jelentő — keretében való érvényesülésének tekinti. A regionális sajátosságok tehát integráns részét képezik a mozgalom szlovákiai és országos fejlődésének. Azonban aszerint illeszkednek az átfogó szintetikus jellegű feldolgozásokba és értékelésekbe, ahogy azok hatást gyakoroltak — az osztályharc különböző terepein — a szlovákiai összmozgalom arculatának alakulására és formálására. S e követelmény természetesen nemcsak az ösztönös és tudatos megmozdulásokban gazdag szőkébb és tágabb dél-szlovákiai munkásmozgalomnak egyes művekben való szereplését befolyásolja, hanem a dél-szlovákiai jellegű témáknak az intézményes kutatási programokba történő felvételét is.

A szlovákiai összkép megalkotása, illetve a helytörténeti szempontú kutatások mellett azonban a munkásmozgalom-történettel szemben megvannak a hagyományápolás és a szocialista tudatformálás nemzetiségi aspektusából fakadó igények is. Ezek a szlovákiai szintézis szemszögéből nézve kifejezetten speciális, a regionális keretek átlépését, de a területi meghatározottság figyelembevételét, a forradalmi munkásmozgalom egységének betartását is megkövetelő témák sokaságának jelentkezésében nyilvánulnak meg. így feldolgozásuk és a népszerűsítésben való felhasználásuk már jelentős mértékben kapcsolódik magának a nemzetiségi szellemi életnek a szervezeti feltételeihez is.

2. A csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom történetében jelentős helyet foglal el Dél-Szlovákia többségében magyar jellegű mozgalmának története, melynek kere-