Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Csanda Sándor, Jakab István, Kiss József, Méryné T. Margit, Mészáros László, Mózsi Ferenc, Püspöki Nagy Péter, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Végh László: Ankét a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, mai jelentőségéről, helyzetéről és jövőbeli feladatairól
lén belül az internacionalista együttműködés gazdag hagyományai is kimutathatók. Hol tart ma a mozgalmi történetírás e téren és milyen teendők várnak rá a közeljövőben? Az internacionalista összefogás Dél-Szlovákiában már Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása során is markánsan megnyilvánult. A kommunista párt létrehozása Csehszlovákiában ugyanis együttjárt a múltból örökölt, reformista hagyományokkal összefüggő szervezeti-nemzetiségi szétforgácsoltság leküzdésével, a cseh és szlovák nemzet és valamennyi nemzetiség forradalmi erőinek egységes, internacionalista szervezetben való tömörítésével. A polgári köztársaság két évtizedes fennállása alatt a Szlovákia déli területein lezajlott forradalmi megmozdulásoknak természetes velejárója volt a szlovák és magyar dolgozók együttes részvétele. Az internacionalista együttműködést azonban nem korlátozhatjuk csupán a közösen megvalósított akciókra. Az internacionalizmus dimenziói ettől sokkal tágabbak. Magukban foglalják azt a folyamatot, amelynek során a magyar dolgozók megmozdulásai bekapcsolódtak — a CSKP internacionalista jellegének és politikájának, a kommunisták gondolkodásában és magatartásában is kifejezésre jutó, cselekvő internacionalizmusnak az eredményeként — az osztályharc szlovákiai és országos áramába, s ezzel kiszélesedett a nemzetiségi egyenjogúságért folytatott harc társadalmi bázisa is. E folyamat nyomonkövetése természetesen megkívánja a magyar kommunisták tevékenységének, a Szlovákia déli területein lezajlott osztályküzdelmeknek a maga teljességében való értelmezését. Megállapítható, hogy a forradalmi szakszervezetek által vezetett dél-szlovákiai sztrájkokat, az agrárproletármozgalmakat és a parasztság kapitalizmusellenes harcát a szlovákiai áttekintésre törekvő munkákban azok szerves elemeiként, össz-szlovákiai jelentőségüknek megfelelően dolgozták fel. Számos cikk, valamint esszészerű írás mérte fel a csehszlovákiai magyar forradalmároknak a marxista baloldal kikristályosodásában és a kommunista párt létrehozásában játszott szerepét. A monografikus feldolgozások lehetőségei ezirányban azonban még nem merültek ki. Tanulmányjellegű munkák foglalkoznak az antifasiszta népfrontpolitikának a magyar lakosság közötti érvényesítésével, a szlovákiai magyar dolgozóknak fasizmus elleni, a köztársaság megvédését szolgáló harcával. Az előbbiekkel összefüggésben kell hangsúlyozni két magyarországi irodalomtörténész munkáját. Botka Ferencnek, a Kassai Munkásról készült (szemelvényeket és cikkbibliográfiát is tartalmazó) feldolgozását, valamint Varga Rózsának a népfront szellemiségű Magyar Nap-röl készített monográfiáját. Mindkét sajtó- és irodalomtörténeti jellegű mű gazdagítja a dél-szlovákiai munkásmozgalmi irodalmat is. Szükségként jelentkezik azonban a Sarló mozgalom komplex feldolgozása, mely a Sarlónak a CSKP nemzetiségi politikája elmélyítésében játszott szerepének elemzésére s a Sarló és a DAV kapcsolatának részletes bemutatására is kiterjedne. A Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett magyarok harcának átfogó feltárása minden bizonnyal éreztetné hatását a politikai nevelőmunkában is. Számos, a polgári köztársaság idejében megjelent kommunista és baloldali rövidebb életű sajtótermék feldolgozása kifejezetten a tanulmányszerű keretet kívánja meg. Úgyszintén apró részstúdiumok hozhatnának eredményt a munkásintézmények kulturális tevékenységének, az agitációs és propagandamunka szervezeti formáinak vizsgálatában is. A hagyományápolásban a tudatformálást is közvetlenül érintő fehér foltot jelent a dél-szlovákiai forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségei életútjának fel- dolgozatlansága. S itt nemcsak a Zdenka'Holotíková Steiner Gáborról készült, a tudományos megalapozottságot és a népszerűsítő stílust ötvöző biográfiájához hasonló igényes munkáról van sző, hanem az olyan rövidebb lélegzetű, elemzéssel is párosuló életrajzokról, amelyek a mozgalom mindennapos aprómunkáját vállaló, áldozatkész, dél-szlovákiai hatósugarú pártmunkások életpályáját mutatnák be. Ennek során bizonyos adalékot lehetne szolgáltatni a magyarországi és a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom kapcsolatának feltárásához is. Dél-Szlovákia ugyanis nemcsak menedéket jelentett a Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiába emigrált magyarországi forradalmárok jelentős részének — akik számottevő szerepet játszottak a kommunista mozgalom kibontakoztatásában és fejlesztésében, különösen e területen —,
