Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Csanda Sándor, Jakab István, Kiss József, Méryné T. Margit, Mészáros László, Mózsi Ferenc, Püspöki Nagy Péter, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Végh László: Ankét a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, mai jelentőségéről, helyzetéről és jövőbeli feladatairól
2. Milyen eredményeket mutathat jel eddigi munkájában a szlovákiai magyar nyelvészet és milyen konkrét feladatokat vállal a nemzetiségi nyelvművelésben? A csehszlovákiai magyar nyelvészet szerény tudományos eredményt mutathat fel. Az 1945 előtti időkből a következő négy tudományos mű maradt ránk: Pavel Bújnák: Praefixa verbalia v jazykoch ugrofinských a zvlášte v maďarskom (1928); Orbán Gábor: A finnugor nyelvek számnevei (1932); Vladimír Skalička: Zűr ungarischen Gram- matik (1935), Arany A. László: Kolon nyelvjárásnak fonológiai rendszere (1944). Mit tudtunk ehhez hozzátenni? Elsősorban számos tanulmányt, amely hazai és magyarországi folyóiratokban, gyűjteményekben jelent meg Sima Ferenc, Zsilka Tibor, Fürdik György, Zeman László, Bredár Gyula és e sorok Írójának tollából. Zsilka Tibor tanulmányainak egy részét kötetben is megjelentette a Madách Kiadó 1973-ban A stílus hírértéke címmel. Monográfiában, sajnos, jóval szegényebbek vagyunk: Zsilka Tibor Stilisztika és statisztika című munkáját, (1974) valamint a saját, már az előző pontban is jelzett, A magyar igekötők állományi vizsgálata című könyvemet (1976) említhetem meg; mindkettő a budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. Tudomásom szerint több készülő mű van még kéziratban, többek között Bertók Imrének egy, a szlovák—magyar nyelvi összevetéssel foglalkozó, Zeman Lászlónak stilisztikai problémát tárgyaló értekezése, az igekötők szófajtantörténetét vizsgáló saját munkám és bizonyára más művek is. Tudományos igényű munkát végeznek a három magyar tanszéknek (a nyitrainak, a prágainak és a mienknek) a hallgatói is szakdolgozatuk elkészítése során, de a nyelvészeti tárgyúak között eddig még nem akadt kiadásra érett dolgozat. A nyelművelés — mint az alkalmazott nyelvtudomány egyik ága — nem nyelvészeti kutatással, hanem a nyelvtudomány eredményeinek népszerűsítésével foglalkozik elsősorban. A mi sajátos helyzetünkben, sajátos nyelvhelyességi problémáink megoldásához azonban néha bizony kutatómunkát is kell — vagy legalábbis kellene — végeznünk: elméleti következtetéseket levonni a nyelvhasználati jelenségek vizsgálata alapján. Egyik-másik nyelvművelő cikkben találkozunk is ilyen törekvéssel, nagy részük azonban csak a feltárt elmélet népszerűsítését tartja céljának. Természetesen ez sem lebecsülendő munka, csakhogy még ez is — a szervezés ellenére — erősen alkalmi módon folyik a nyelvművelőknek saját munkakörükben való lekötöttsége miatt. Nyelvművelésünk jobb terméséből eddig csak egy szerény kötetre valót sikerült összeválogatnunk a fentebb is említett Hogy is mondjuk? című gyűjteménybe (1976). A tudományos eredmények népszerűsítésének formái a CSEMADOK nyelvi bizottsága által rendezett Kazinczy-napok is. Itt a nyelvművelés körébe tartozó (vagy ehhez szorosan kapcsolódó) és nyelvjáráskutatási témákról hallhatnak a résztvevők tudományos igényű előadásokat. Összegezésül megállapíthatjuk, hogy bár vannak eredményeink mind a nyelvtudományi kutatásban, mind pedig a nyelvművelésben, ezek meglehetősen szerények, és nincsenek arányban az igényekkel, szükséglettel. Ennek fő okát abban látom, hogy nyelvtudományi kutatással elsősorban egyetemi vagy főiskolai oktatók foglalkoznak — általában pedagógiai munkájuk mellett; nyelvműveléssel meg részben ugyanezek — pedagógiai és tudományos munkájuk mellett, részben egy-egy középiskolai tanár vagy kiadói dolgozó — alkalmilag, társadalmi kötelességből. Mind a nyelvtudományi kutatást (főleg a sürgető nyelvjáráskutatást), mind pedig a nyelvművelést eredményesebbé lehetne tenni, ha lehetőséget teremthetnénk arra, hogy mindkettőt intézményesített formában, önálló munkakörré szervezve is végezzék. KISS JÓZSEF 1. 1967-ben szereztem levéltárosi diplomát a bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 1971-től Szlovákia Kommunista Pártja Marxizmus-Leninizmus Intézetének a munkatársa vagyok. Egy ideig az archívumban dolgoztam, majd a párt- történeti osztály tudományos munkatársa lettem. A feladatkörömmel járó teendők része az ašpirantúra elvégzése. Az idén megvédendő disszertációmban Major István életének és forradalmi tevékenységének biográfiai értékelő-elemző feldolgozására vállalkoztam. Eddig az e tárgykörben folytatott tudományos kutatás és feldolgozás egyes fázisait
