Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - KRITIKA - Kántor Lajos: A színház: gondolat és tett

magukat, tanultak meg szakítani a kényelmesebb megoldásokkal. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja s a Csillag a máglyán az Anyám könnyű álmot ígér naplóregényében s a vallomásos Sütő-esszékben megkezdett gondolatmenet logikus folytatása, a forradalom marxista elméletében és gyakorlatában egyaránt jártas, felelősségét érző-tudó író történelmi komolyságú múltidézése. Harag György mindkét rendezése e történelmi drámák mélységes tragikumára koncentrál, a „kegyetlen színház” eszközeinek bevetésével, Peter Brook-i leleményességgel. A reformáció korából ihletődött Sütő-drámák természetesen kellő súlyt adnak a tömegnek, Harag azonban ezt még megtoldja, s a drámaian aktivizált statisztériát főszereplővé lépteti elő. De nem kevésbé pontosan

mozgatja a darabok eredeti főszereplőit is, s éppen így sikerül középpontba állítania a történelmi sorskérdésekkel szembekerülő egyén tragikus dilemmáit. A „látvány” lényegében ezt az eszmei célt szolgálja, s az artisztikus megvalósítás értelmét igazából ez a művészi tudatosság adja.

Harag György újabb rendezései Ilyenformán nem a külsőséggel emlékeztetnek elsősorban Brookra, hanem a színház-szemlélet lényegében. „A színházban épp az előadás maga tesz igazságokat igazságokká, tényeket tényékké, illúziókat illúziókká — egy jó előadás a hit egy pillanatát hívja elő a nézőben, egy rossz előadás senkit sem győz meg.” A nagy angol rendezőnek ezt az alaptételét a Harag rendezte új Sütő-darabok, e „Sütő-Harag- produkclók” tökéletesen igazolják.