Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - FIGYELŐ - Somos Péter: Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918—1938
iphcStWieiLi® Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918-1938 Hol maradt irodalmunkból Thália és Mel- pemoné? Zeusz lányai hol tekeregnek? Talán sosem jártak vidékünkön? A mitológia úgy tartja, hogy a hegyekben a kristálytiszta források és szépvízű folyók vidékén, a természet ihlető közelségében laknak. Területünk földrajzi adottságai talán nem feleltek meg e válogatós hölgyeknek? Talán csak ruhájuk szegélye érintette a vidéket, csak itt-ott fellobbanó tűz kísérte nyomukat? Kováts Miklós könyve határozottan cáfolja ezt a föltevést. A szerző kutatóútra indult, és expedíciója befejeztével ékes bizonyítékokat tárt elénk: a színjátszás és a drámairodalom kezdettől fogva szerves része volt irodalmunknak és kultúránknak. Mi lagadás, nem volt teljes jogú tagja annak a triumvirátusnak, melyet „szép- irodalom” címszó alatt tárgyal a lexikon, de azért jelen volt. A szerző megbecsülésre méltó munkát végzett. Hisz lehet-e izgalmasabb feladat a kutató számára az ismeretlen táj, a terra incognita föltárásánál? Aligha. Az olvasó pedig már az első lapok után meggyőződhet arról, hogy kísérője alaposan áttanulmányozta a terepet, ismeri az éghajlati viszonyokat. Nyugodt szívvel bízhatja magát a könyvre. Miért is ne? Hisz lapról lapra új ismeretekkel gazdagodik. A szerző ötven-hatvan év távlatából is szembeszáll bizonyos nézetekkel, korabeli újságok tévedéseit korrigálja, kimért, pontos csapásokkal vág ösvényt a dzsungelban. Bizonyos szemszögből nézve több ez a könyv a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámairodalom első korszakának krónikájánál. Egy-egy fejezetében korrajzzá tágul. A szerző mindvégig színpadközeiben marad. Többfelé figyel. Meghallja, ha a súgó szándékosan zavarja az előadást, ott ténfereg a kulisszák mögött, figyelmét nem kerülik el a mindennapi cívódások, a hétköznapok összekoccanásai sem, melyeknek zavaró terhe keresztként nehezedett minden színész hátára. Figyeli a közönséget is, az ezerfejű cézárt, amelyik este még lelkesedik, tombol, hogy másnap reggel már csak egy legyintéssel intézze el imádott művészei produkcióját. Sokszor lesújtó véleményt mond. Színházról, társadalomról egyaránt. Lerántja a leplet a masaryki társadalom sokat emlegetett demokráciájáról, „igazságos” nemzetiségi politikájáról. Műve három részre tagolódik. Az első rész a két háború közti csehszlovákiai magyar színjátszás eseményeit, a színtársulatok és vezetőik munkásságát boncolgatja. Betekintést nyújt a színházi közösségek életébe, a jelentősebb igazgatók elképzeléseibe, tehát magába a színházi munkafolyamatba a kezdettől a megvalósításig. Itt támadt az első hiányérzetem. Mint előbb említettem, Kováts adatai pontosak, okfejtése logikus, magyarázatai könnyen érthetőek. De a sok adat, az okok pontos felsorolása mellett sajnos elveszik maga a színház, a művészet. SOMOS PÉTER
