Irodalmi Szemle, 1977
1977/10 - ÉLŐ MÚLT - Géczi Lajos: Töprengések Erdélyi János levelezésének olvasásakor
GÉCZI LAJOS Töprengések Erdélyi János levelezésének olvasásakor Az Irodalmi Szemle szerkesztőségének felkérése óta újból és újból hatalmába kerít egy makacsul és rendszertelen Időközökben visszatérő gondolat: mi az oka, hogy szűkebb hazám, a dalos Ung-vidék oly kevés kiválóságot adott a történelemnek és a közművelődésnek. A számításba vehető magyarázatok közül Csokonaiék — „Debrecen és Patak / Messze estenek / Ide, hol a múzsák / Nem is esmértettenek” — nem látszott elfogadhatónak, mert Sárospatak nincs is nagyon messzire. Csak át kellett kelni a Latorcán, utána gyalogolni vagy szekerezni 50—60 km-t, és a diák már meg is érkezett a pataki kollégiumba. Jártak is oda szép számmal, főleg a környék kurtanemesi családjainak sarjai, de eljutottak a diákvárosba Erdélyihez hasonló szegényebb fiúk IS; szolgadiáki minőségben. Többnyire aztán az utóbbiakból kerültek ki a falusi rektorok és papok százai. A Latorca, Laborc és Ung határolta szabálytalan háromszögbe zárt tájnak egyébként nincs említésre méltó történelme. Itt soha nem voltak véres ütközetek, nem kötöttek a históriában is említésre érdemes szerződéseket, nem voltak nagy fölfedezések, sem földrengések. Még az 1831-es kolerafelkelés is megakadt s a Latorca—Laborc-vonal túlsó oldalán, Nagyráskánál. Maga Kapós is annyira jellegtelen település volt földhöz lapuló zsúpfödeles házaival, hogy Petőfi 1847. július 10-én Királyhelmec, Lelesz (leve lében név szerint említi őket) felől közeledvén Ungvár felé, Kapóst nem is említi. Akad azonban említésre méltó e vidékkel kapcsolatban. Tinódi Sebestyén históriás énekében, az Eger vár viadaláról való énekben ezt olvashatjuk: Írnak vala másfel ezör Negyven nyolczba Szent Jakab hónak huszadik napjaba Egör vara lön jo kiral szamaba Érté kiral Egröt nagy pusztasagba. El valaszta egy Jámbor hü szolgáját Az Ruszkai jo vitesz Dobo Istvánt Mint Jő Porkolábját Udvarbirajat Jo Zay Eerenczöt más Porkolábjait. Igen, az egri hősről, Dobó Istvánról van szó, aki föltehetően Ruszkán, azaz Dobó- ruszkán született — a születési év (1500) megint csak bizonytalan. Annyi azonban bizonyos, hogy az egri vár védelméért jutalmul Ruszka falut is megkapta, és vörös márványból készült síremlékének egyik részét ennek a falunak temploma őrzi. Egyebet azonban még a szájhagyomány sem őriz a törökverőről. Ismét csak Dobóruszkával kapcsolatos a Különös házasság főhősének, Buttler Jánosnak az alakja, aki létező, e faluban élő földbirtokos volt. Ám az ő nevét is inkább csak a regény nyomán megmaradt emlékezés élteti. Kérdezné csak valaki a falubelieket, hol is állott tulajdonképpen az egykori Buttler-kastély, bizony csak hümmögő találgatások kíséretében mutatnák a helyét.
