Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - Gyarmathy V. Imre: Üzenetek a múltból

a Magyarország egyesítésén fáradozó nádor mondott: „Őrültség semmit nem tennünk, tia mindent nem tehetünk is.” Mindent nem tehettek ők sem, a mi hőseink, erre nem volt szabadságuk, mulatni való idejük, reménységük, vagy éppen tehetségük. Sebő deák, ama hires Tinódi olykor bizony sombokorban szerezte dalait. Gyöngyösi pedig, „nagyobb részül úton, sok értetlen csőcselék kiváltásával zajgó szálláson.” Annak a szegénynek, aki a gazdag főurak képét viselte, jutott, igaz, a dúsan rakott asztalról néhány morzsa, de kapott olykor a hátára is, bottal, pálcával, ha az ostoba úr lerésze- gedett. De mit tegyen az a főúr, akit kitúrtak gazdag váraiból és cigánymódra lóval kereskedni kényszerült, mint Balassi? Mit tegyen, akinek tudása és tehetsége is van elég, a fondorkodók mégis börtönbe juttatják, mint Bethlen Miklóst. Mit tehet, akinek erdei disznó agyarai szakítják át nyakerét? S akinek ágyúgolyó üti lábát, s a vér- mérgezésbe belehal? Elég közülük egyetlen emberrel megismerkedned, máris megelevenednek körötte a többiek. A képzelet világa megszemélyesül, egy kor, amelyik adathalmaz volt eleddig, a szívnek csapódik, úgy hogy beleremeg a tested.

Ojraismerkedésem ezzel a korral nem altatja el nyugtalanságomat. Egy-egy év és pár soros ízelítőül felkínált idézet nem elég. Tudni akarom a helyes arányokat: vajon csakugyan annyit érnek-e a szerzők, amennyit Nemeskürty mond róluk. Ha nem, kicsoda többet, ki kevesebbet? Nem pályázom irodalomtörténészi babérokra, szeretem az irodalmat. A kóstoló hát nem elég, többre vágyom; a nyelvemre vett zamatos gyümölccsel elverni éhségemet. S ez is — tudom — csak ideig-óráig elégít meg, aztán jön újra az éhség, megint lakomáznom kell. Köröttem idézetgyüjtemények, verseskönyvek, lexikonok, egy képes történelmi munka, monográfiák, korrajzok, reprodukciók, a lemezjátszóm hangszóróiból régi hajnalénekek, hajdútáncok szólnak. Egyre inkább érdekel ez a foglalatosság.

Az első magyar nyelvű könyv Krakkóban jelent meg 1533-ban. A Vietor tipográfus nyomtató műhelyéből kikerült könyv tábláján ez áll: Epistolae Pavli lingua hungarica dcnatae. Az zenth Paal leveley magyar nyeluen. A fordítás az erazmista Komjátl Benedek munkája. A Szent Pál levelei részben az Erazmus—féle Újtestamentum fordítása, részben a Vulgata alapján készült. Az első anyanyelvű nyomtatványt még továbbiak követték, Ozorai Imre elmélkedése Krisztus és antikrisztus egyházáról, majd Pesti Gábor és Sylvester János Ojtestamentuma és Ojszövetsége (Pesti ekkor adja ki Ezopus fabuláinak fordítását is), ők ketten tudósok becsvágyával készítették fordításaikat, ügyelve a hitelességre, a szószerinti egyezésre. Ilyen szempontból Sylvester átültetése nyelvileg pontosabb, mint Pestié, de ez a hibája is, túlértelmezi a szöveget. Ez a két tudós az írott beszéd formálásában jóval távolabb állt az élő nyelv hajlékonyságától, ízességétől, mint kortársaik: Ozorai Imre és Komjáti Benedek. Ennyi, féltucatot sem kitevő, könyv jelenik meg 1541-ig, Budavár török elfoglalásáig. Az első magyar nyomda, ahol Sylvester Ojtestamentuma készült, Nádasdy Tamás sárvári várkastélyának tövében, egyetlen könyv kinyomtatása után megszűnt. Nyolc hosszan tartó évig egyetlen magyar mű se jelenik meg Magyarország területén. Bécsben és Krakkóban jelentetnek meg új kiadásban néhány régebbi könyvet, hitiratokat, felekezeti vitaként írt dolgozatodat.

A magyar könyvnyomtatás új ideje számítódik a kolozsvári Hofgreff nyomda működésbe lépésétől. Itt maga Hofgreff, a szász tipográfus és Heltai mester dolgozik. A munkába közösen kezdenek, majd összekülönböznek, évenként váltják egymást a nyomtató műhely vezetésében, végül 1554-től véglegesen a magyarok dolgairól szóló Krónika írója veszi át a vezetést. Az ő keze alatt aztán föllendül a nyomda: kátékat, biblia-fordításokat, tankönyveket, énekes históriákat, szórakoztató és épületes irodalmat ad ki. Heltai biblia-fordító céhet alapít, antológiákat szerkeszt s tevékenyen fordít, a többi protestáns prédikátortól eltérően — németből. Itt készült az Ezopus meséinek magyarítása, ez a szépirodalmi tekintetben értékes vállalkozás. A szászból lett magyar író kitűnően megtanulta második anyanyelvét. Erről győz meg a Háló című műve, ez a szenvedélyes hangú röpirat a pápa és a reakció ellen. Száz fabulájában a világi urakat, a zsarnokokat szidja éles hangon, nagy tűzzel, itt a pápai reakciót, a protestánsüldöző inkvizíciót. A Cancionale és a Hofgrejf-énekeskönyv sok szerző művét tartották meg az utódoknak (Dézsi András, Biai Gáspár, Valkai András, Tinódi Sebestyén, Csikei István énekeit, históriáit). A kolozsvári nyomda fejlett kulturális életről tanúskodik, hiszen az ország megosztottsága ellenére a török hódoltsági területen ke