Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - Gyarmathy V. Imre: Üzenetek a múltból
letkezett énekeket is könyvbe sorol, de szerepelnek itt versek a Habsburg megszállta területekről is. A Hofgreff nyomda vetélytársa Debrecenben működött. Itt is élénk kiadói élet folyt, számtalan könyv jelent meg, s ez olvasó országlakosokra utal. Jelentett-e változást a kéziratos vagy az élőszóval terjesztett irodalomhoz viszonyítva a nyomtatott könyv? Mielőtt csattanna az igen, gondolkodjunk el ezen is A nyomtatott betű azokhoz: is eljutott, akiknek kezébe a kéziratos művek, kódexek nem kerülhettek. Ugyanekkor persze jól megélt a nyomtatványok mellett az énekszó, járták az országot a históriákkal házaló hegedűsök, rímbe és dalba fogott események előadattak mindenütt. Való, hogy a kéziratos munkák, gyűjtemények sem szűntek meg teljesen, ennek köszönhetően maradt ránk az első világi vers, jelesül a Mindszenti testvérpár kedves verseit tartalmazó kéziratos könyvecskében. Az ének Bornemissza Péter Cantio Optimája, ez magyarul nagyon szép éneket jelent. Találó jelző. Bár a vers nem hozzáférhetetlen, idézek belőle: Bornemissza huszonkét-huszonhárom éves a vers írásának idejében. 1557-ben vagyunk, Buda 16 éve a töröké. Bornemissza szüleit a Porta katonái ölték meg, jómagának Kassáról, a király egyik hűbéresének megcsúfolása miatt szöknie kellett. Azért úntat- ták el (zaklatták) a magyari urak. Bornemissza tudja, milyen Magyarországot hagy el, a megosztottat, hatalma és ereje vesztettet: „nincsen tebenned semmi nagy uraság”, mégis bánkódik. Átkozza szülőhazáját, azért mert nagyon szereti. Ez a vers méltó társa későbbi tanítványának, Balassi Bálintnak hasonló témájú verseihez, ezt a hangot folytatják majd a XVII. században a bújdosó szegénylegények. A nyomtatott irodalom, mivel a köznép, a művelt polgárság számára készült, nem távolodhatott el a beszélt nyelvtől. Szerencsénkre. Ennek köszönhető, hogy a kódexfordításokban, a másolás útján terjesztett kéziratos kötetben hemzsegő latinosságok, papirosízű fordulatok a nagyobbak, az életre érzékeny füllel hallgatók könyveiből jobbára kiszorultak, helyükbe az élő nyelv fordulatai, szemléletes képei, a nép ajkán élő mondások kerültek. Heltai Száz Fabula ja ízes nyelvezete, kitűnő fordulatai miatt maradt máig is élvezetes olvasmány. Pázmány vágya, hogy ha fordítása oly kedvesen folyna, mint először magyar emberiül, magyarul íratott volna. Sylvester János és Pesti Gábor is tudták, kinek írnak, eszményük a fordulatos, olvasható magyar pró?:a. Akadtak ugyan tudósi becsvággyal dolgozó fordítók, ők persze a szószerinti hűséget tartották fontosnak. Siralmas énnéköm tetüled megválnom. Áldott Magyarország, tőled eltávoznom; Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az jelföldet bírják az kevély nímötök. Szerémséget bírják az fene törökök. Vájjon s mikor leszön jő Budában lakásom! Engem elúntattak az magyari urak, Kiízték közölük az egy igaz Istent. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Legyön Isten hozzád áldott Magyarország. Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az éneket szörzék jó Husztnak várában, Bornemissza Pétőr az 6 víg kedvében, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom.
