Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - Gyarmathy V. Imre: Üzenetek a múltból

jelentkeznek azok az énekszerzők, akik görög-római témákat dolgoznak föl. ízelítőül: Tinódi Sebestyén Jázon és Médeaja, Hunyadi Ferenc Trója históriája, Bogáti Farkas Mihály Plutarchos alapján írt asszonytörténetei, Csáktornyái Mátyás Ovídiusból magyarított versei, Balassi Ovidius hatására írt heroidái; Huszti Péter az Aeneisből fordított részleteket ízes, erőteljes költői képekkel birkózó nyelven. Ide sorolható még az olyan remekmű is, mint Bornemissza Péter Magyar Elektrája.

A külhonból hozott műveltség-valuta az anyanyelvű könyvnyomtatás elterjedésével beváltható értékpapír lett. Janus Pannonius magyar követői anyanyelvükön próbálgathatták, terjeszthették a külföldön szerzett eszméket és gondolatokat. Özönlenek Magyarországba a tanult ifjak; Bécsből, Krakkóból, Pádovából, az olasz egyetemekről, a kálvinisták Génijéből, Wittembergből, később Angliából is.

Nem kell ahhoz látnoki szem, hogy felismerjük a magyar reformáció jelentőségét. A tűz és víz között álló, belviszályoktől gyengített országban csak életerős, nagy elszántsággal művelt költészet és próza tudhatott gyökeret verni. Mert ezt a fát tépte egyik felől jég és tél, másik oldaláról pedig tűznyelvek, lángok. S ez a fa mindig adott bújni való árnyékot eleget. Egy ország fért alája.

Az első nyomtatott vagy az akkor kéziratos könyvek kései olvasója szerencsésnek mondhatja magát. Hiszen tudjuk: az embert központba helyező reneszánsz fénycsóvája messzire világít a múltba és a jövőbe is. Ez a művészeti irányzat máig élő szabadságeszményt vallott: teret az érzésnek és gondolatnak. Lehetőséget Boccacciónak és Keplernek. Figyelmeztet, hogy szívünk sohasem elég forró, szemünk se lát olyan messzire, amennyivel eltelhetünk. Távcső és lant — becsüljük meg ezeket a szerszámokat! Minden forradalmi korban tiszteletet kaptak. Nem véletlen hát a magyar reformkor, azaz- romantika igyekezete: ültessük közénk a múlt nagyszerű embereit! Emberszerető korok és eszmék férfiai sóvárogják így egymást. Adatrögzítésül néhány példát. Az 1561-ben keletkezett Szilágyi és Hagymásit az 1613—15 között másolt Vassady-kódex tartalmazza, több hasonló szerzeménnyel együtt. Ezt a könyvet publikálta Toldy Ferenc 1828-ban. S így jutott el a két szerelmes katona története Vörösmarty és Gyulai Pál kezébe is; mindketten verset írtak belőle. Kölcsey Ferenc Himnusz a Károlyi Gáspár Magyarország romlásának okairól írt prózai tanulmányának érveivel magyarázza a több százados „rabigát”. Majd az ismertebbek: Katona Bánk bánjának első magyar forrása Valkai András 1567-ben kiadott könyve, igaz, a témát őmaga is Bonfiniból merítette. Arany Toldija nem született volna meg Ilosvai Selymes Péter Tholdi Miklósa nélkül, Vörösmarty Csongor és Tündéjének meséje Görgei Albert széphistóriájában került először olvasó elé: s ha Árgyélus és Csongor ikrek nem is, de testvérek minden bizonynyal. Szkhárosi Horvát Andrást olvasva pedig lehetetlen nem gondolnunk a kései utódra, Petőfire.

Nézzük, mit ír Szkhárosi a földesurak címére.

Romlásunknak egyik oka fejedelmek vagytok Nagy óhajtván mind az ország panaszol Teátok Kéméletlen az jöld népén csak hatalmaskodtok.

Máshol pedig: ,

Inkább háborgatnak minket igazságban

Egy vágás a meztelen karddal a zsarnokok felé:

Mert nagyságos úr vagy minden koboz néked De majd megcsalatol, ím megmondom néked.

Bizony megocsúsodnak érdemeink, mondataink fénye is megfakul, ha látunk remegő földön állni ilyen derék embereket. S mi magunk a biztos négy fal között. Nem lehet erről az élményről tényszerűen beszélni. Milyen világ fiai vagyunk? S miért elégedettek? Szürke bérlakások vetnek szemet pompás reneszánsz palotákkal. Korunk hőse: a kétszívű ember megszégyenül, lesúnyja fejét az évszázados ködön át is jelent érő tekintetek előtt. Ismerek abból a korból egy metszetet: a magyar nép géniusza áll a harcmező közepében, balról a Portát jelképező török figura, jobbról pedig egy német ruhába bújtatott katona tépi-cibálja szegény leányt. Bizony a török és a Habsburgok, másrészt a magyari urak aljasságai hatalmasan meghidegítették a reményt az ország