Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - Gyarmathy V. Imre: Üzenetek a múltból

lakosok szívében. Bornemissza Péter 1582-es Enekeskönyve a romlásra jutott ország fölött kesergő költők, énekmondók szerzeményeiből mutat be egypárat. A biblia közkézen forgott ekkortájt, mi sem természetesebb hát, hogy a kor versszerzői Jeremiás siralmainak és a zsoltároknak hangján szólaltak meg; az isten kezétől vert zsidó néppel összevetik a magyarországi helyzetet, és szenvedésben, nyomorban, háborúságban nincs különbözés. S akad ebben az énekgyűjteményben igazi, költőnek való falat is, mint Baranyai Pál 1545-ben írt története a tékozló fiúról, maga a história formája a szapphói mérték felé közelít, sorvégi rímekkel.

A reneszánsz, majd a barokk írói, festői a mítosziban és a szakrálisban is az embert látják, a korabeli irodalom és művészet fölnevelő édesanyja tehát a valóság. A kor alkotói a harmónia mundit megvalósíthatónak hiszik, bíznak az ember akaratában, szellemében és erejében, mellyel űzheti sorsából a rosszat, mellyel visszarettentheti az élet és a csodák gyökerére törő hadakat.

A barokk és reneszánsz közti időszak, persze, telve az átmeneti korok minden zűrzavarával, félelmével, bizonytalanságával. Ez a szakasz a tizenötéves, majd a harmincéves háborúké, a reménytelen országegyesítési terveké és próbáké, Bocskayak, Bethlen Gáborok, és Pálffy Pálok kora. A reneszánsz eszmények összedőlnek, halottak, hitükből kiűzöttek, cellákba zárt emberek országszerte. Rimay János ennek a dekadenciának, a fekete angyalok uralmának legjobb krónikása: „Ez világ, mint egy kert, kit k'oeső elvert..Ekkor, de a harcoktól távol, Konstantinápolyi rabságában írja verseit Wathay Ferenc, a törökök kezére került katonatiszt. Verses gyűjteményét maga illusztrája. Bethlen Miklósok, Mikes Kelemenek és Kazinczyk elődje. Ugyanekkor Nyéki Vörös Mátyás, az életében népszerűségre emelkedett manierista, zsúfolt versikéket ír a szerencséről és egy elkárhozott lélek és test beszélgetéseiről. Ebből a talajból szökken szárba, s lombosodik terebélyessé Pázmány prózája. Az ő írásművészete már átömlik a barokkba. Zrínyi, Gyöngyösi, Bethlen Milós és Rákóczi kurucai követik.

Nemeskürty könyve egy év híján tizennyolc évtized irodalmi életét mutatja be, s szól szűkszavúan a fontos történelmi fordulókról is. Hogy a feladat nehézségét belássuk, tegyünk most egy hátraarcot. A tizennyolcadik század utolsó évei még belül vannak a szem befogta körön. Csokonai életének utolsó kilenc éve, mellette Virág Benedek, Baróti Szabó Dávid, közvetlenül szívünk mellett pedig Tandori Dezső, Kiss Benedek, Petri György: a távolban Berzsenyi Dániel, itt Vas István, amott Czuczor Gergely, itt Ratkó József. Hány munkás élet kezdődött, zajlott vagy végződött be e száznyolcvan év alatt! Kazinczy, Füst Milán, Arany János, Kassák Lajos, Petőfi Sándor, Juhász Ferenc, József Attila, Tompa Mihály, Vajda János, Nagy László, Ady Endre... minek soroljam tovább.

Az idő — köztudott — nagy szigetelő. S éppen ezért a XVI. és XVII. század íróiról szólni talán sokkal nehezebb, mint kortársainkról vagy közvetlen elődeinkről. Amazok munkái iskolai tankönyvekbe vonultak, elsüllyedtek a szakkönyvtárak mélyére, sokuk műve pedig egyenesen hozzáférhetetlen ritkaság. Könyvkiadásunknak van bepó- tolnivalója elég. Egy Balassi, Zrínyi vagy Tinódi nevének hallatán még fény tódulhat az elmébe, és a kellően pallérozott agyban megmozdul egy-két élet eseménye, szólnak a betéve tudott verssorok, történelmi pillanatképek, nevek villannak föl: III. Ferdinánd, Zrínyi Miklós, Rákóczi, Bethlen Gábor, Bocskai, Thököly. Akadnak ugyan kivételes esetek. Van-e ember, aki a Vizsolyi Bibliát nem ismeri? Adassák tisztelet a szerzőnek, üdvözlünk Károlyi Gáspár! És a többiek? A reformátor Bornemissza és a jezsuita Pázmány? S a Valkai Andrások, Kecskeméti Vég Mihályok, Wathay Fe- rencek, Liszti Lászlók, Bethlen Miklósok, Apáczai Csere Jánosok, Petrőczi Kata Szidóniák, Magyari Istvánok, Ráskai Gáspárok, Görcsönl Ambrusok, Beniczky Péterek, Tóth- falusi Kis Miklósok? S a névtelenek? Akik a börtönfalak között énekeltek, s daluknak még a foszlánya se jut el a kései utód fülébe? S akik szeméremből nem írták nevüket a kéziratpapírra? Mindegyikük élete kész regény. S vannak közel másfélszázan. Romantikus történetet akarsz? Idézd meg a méregkeverő szodomita, gyilkos és pénzhamisító Liszti Lászlót, aki vérpadon végezte. A hazájában értetlenséggel, ostobasággal, pökhendiséggel találkozó embert akarod látni? íme, Tóthfalusi Kis Miklós! Börtönbe került gazdagot? Bethlen Miklós. Főurak lélkésze érdekel? Ide áll Magyari István. Dilettáns versikéket írogató főúrra vagy kíváncsi? Előjön Ráskai Gáspár, kezében a vitéz Franciska széphistóriája. Mindnyájunk tudta ezt, amit Eszterházy Miklós,