Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Sýs, Karel: Két vers
K. L. álma 1914. július 14-én Ahogyan az énekest a taps mámora élteti úgy éltettek engem a meglepetések hiszen tudod ... Nem pótolja semmi a hajnali fürdést a folyóban főleg ha a vízpartig utitársad három és fél lóerő Ragyogott a táj mint sima álarc a megizzadt arcról letépve És sűrűsödött és habzott a rét mint pipacs feje aratások előtt Ekkor csöndben megnyílt az ég a véletlenek ős hombára és az a Tárgy alászállott Örvénylett a víz mint a szoknya mely alól elővillan márványsima hurkája a combnak Az égből akkor nem volt szabad semminek még jönni csak isten a bizonytalan nézte föntről a híveit Fiacskám a téged gyötrő félelmet én föl tudom oldani s föloldod te a félelmet mely fojtogat engem De nem féltem én akkor mint ahogyan nem fél az az ifjú aki előtt először nyílik ki a nemiség bimbója Hogy mi volt az a Tárgy már nem tudom meg soha és nem osztozom róla senkivel Mert én akkor egymagam voltam a planétán folyami rákok és halak kis rajával akiket a mélyből fölrántott a csoda mágnese Csak remélem fiacskám és kívánom melegen a te jövőd érdekében hogy jó benyomást keltettem ott akkor hisz úgy tűnt nekem mielőtt az a Tárgy lemerült és eltűnt végleg hogy fölvillant a falán egy haragos dülledt szemgolyó Bunn-hill Minden kép az éden átszakított burka a föltalálóknak föltálalva kik uralkodnak a némaságon s a vakságon a sántításon és a repülési vágyon ... De az angyalok egy mennyei test fehér vérsejtjei a nyitót sebre szállnak letaszítják a csoda utolsó tanúit s gyors kezekkel gyógyítják a sebet Kulcsár Ferenc fordításai Karéi Sýs
