Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - Zalabai Zsigmond: Mérlegpróba (A „Négyek” költészete)

fekete és orgonaszagú kezéről" — a hétköznapok apró, jelentéktelen dolgairól, az idő, az emlékek rezzenéseiről. Meghitt kapcsolatba lép a tárgyakkal; ezzel összhangban szókincse egyszerűbb, köznyelvibb lesz; legjobb verseiben megszabadul a „költői” szavaktól, a kifakult rekvizitumoktól. Példát, mintát, ihletet ia modern cseh költészet egyik iskolájának, a „hétköznapok költészeté”-ről elnevezett csoportnak az eredményeiből vész. Leíró versei korszerűsödnek, s immár nemcsak az érzéki valóságot jelenítik meg íkonikus nyelvi eszközökkel (Fehér bika), hanem a lírai alany belső valóságát, a lélek tájait is. Kommentárok, szervetlen erkölcsi reflexiók nélkül, tárgyként vállalja önmagát, miközben a leírás az elvonatkoztatás síkjába csúszik át: „A vérző táj fölött / egy fekete bikafej / komorlik I s az olasz nő / ijedten / kapkodja gönceit // A csend pupillája kitágul / Láthatóvá tesz / engem /Picassoy. Képalkotása korszerűsödik; az aforizmaszerű gondolati versek (Kezek, Kések] képiiélküliségét meghaladva, legjobb verseiben helyreáll szemléletiség és gondolatiság egyensúlya: „A kés fényes / hasát mutogatva f kergeti az asszonyt” (Absztrakció); „A székben jajgatni kezd / az erdő (Vér). Különösen jó érzékkel alkalmazza a lágy, puha színeket, a pasztell képeket (Plaszticitás, Krizantémok, Összetett kép). Legérettebb verseinek tanúsága szerint Tóth Elemér a szomorkás hangulatok, apró lelki rezdülések, tünékeny pillanatok megragadásának a mestere (ennek fényében látni csak igazán fogadkozó programverseinek, lerendezéseinek, kusza „közéleti” verseinek talmiságát). Fátyölszerű nyelvezete finoman jeleníti meg a tiszta hangulatokat is:

Hallottam a gerlét.

Párjáért

telecukrúzta az egész kertet. ■■

A nap

kapáló asszonyok

hátát lapogatta

erősen és szemérmetlenül.

Te

nézted

a gerle csapkodását

s a szomorúság jullánkjái r •.

szívedig éttek.

S hogy végre egymásra akadtak nem fakadt belőled könnyű'nevetés, csak apró mosoly, puha és szomorú.

Azt hiszem, értettelek.

(Keiten — az árva percek ellenf

Verseinek rezignált, félelégikus hangszerelésébe érdekes módon kapcsolódik Csillagrózsa (1973) című gyermekverskötete, amely nemcsak tematikailag bővíti költészetét, hanem előremutat a nyelvi adgkváció megteremtésében, a stíluseszközök használatában is. Sikeresen kerüli el a szlovákiai magyar gyermekvers legnagyobb hibáját, a sematikus világlátást, amely a dolgokat csak leírni képes, a bennük rejlő érzelem és hangulat megragadása nélkül. Képei bátran nyúlnak a csodához, a fantasztikumhoz, a humorhoz. Ritmikája változatos és funkciós. Versei zeneiségét szócsonkításokkal, gondolatritmusokkal, halandzsaszerű ritmusrávezetésekkel fokozza; legjobb verseiben sajátosan, a gyermeki gondolkodásnak megfelelően bánik a nyelvvel. A Csillagrózsa az eredményekben rendkívül szegény szlovákiai magyar gyermeklírának az első olyan kötete, amely költészetünk e területén biztató eredményeket hozott. Második (készülő) gyermekverskötete, a Csillagménes már kevesebb érett verset tartalmaz; témáiban szemléletében, stílusában mintha a kifáradás jelei mutatkoznának, az alkotó fantáziát gúzsba köti a szokvány.