Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Egy hazában (fiatal cseh, szlovák és csehszlovákiai magyar költők versei) - Balia Kálmán, Rudolf Čizmárik, Daniela Hívešová, Miroslav Hule, Kiss Péntek József, Kövesdi Károly, Vratislav Křivák, Karel Kríž, Lunczer Gabriella, Valér Mikula, Věra Nosková, Viktor Polívka, Milan Richter, Viera Šebestová, Somos Péter, Soóky László, Peter Štilicha, Ladislav Szalai: Versek
Egy hazában Tizennyolc költő — csehek, szlovákok és csehszlovákiai magyarok — egy-egy versét fogtuk össze e kissé hangzatos, kissé hivalkodó cím alatt. Helyzetünket, hitvallásunkat pontosan kifejezi, s hisszük, az összeállítást életre segítő szerkesztői elgondolást sem kell különösképp magyaráznunk. Többnyelvű, közös hazában élünk, közös társadalmi valóságban, s a költészet, az emberség nyelvét közös nyelvként beszéljük. S bár ennyi is mindenkor elegendő lenne a közös kiálláshoz, még valami más is rokonítja az alább jölsorakozottakat: valamennyien fiatalok, valamennyien most állnak az út elején, vagy alig jutottak túl a pályakezdésen; költői indulásuk s érésük első szakasza mindegyiküknél a hetvenes évek elejére tehető. Tehát arra az egész társadalmunk életében jelentős időszakra, amelyben az 1968/69-es társadalmi válságot követően új feltételeink és új távlataink nyíltak az emberi kibontakozásra. Nem véletlenül nyúltak segítő kezek az irodalomban épp hogy elindulók tehetségesebbjei felé sem: a cseheknél a Tvorba és a Literárni mésičník, a szlovákoknál pedig a Nové slovo részéről, de az írószövetségek és a könyvkiadók sem maradtak velük szemben közömbösek. Velük azonos társadalmi feltételekkel, de — be kell vallanunk — kissé mostohább körülmények között indulhattak a Vetés-csoportot követő fiatal csehszlovákiai magyar lírikusok, prózaíró tehetségek: az Oj Szó és az Irodalmi Szemle alkalomszerű támogatásától eltekintve csak az utóbbi fél évben kapták meg az Oj Ifjúságtól a közös alkotó- műhely lehetőségét. És ennek fölismerése egyúttal következő fontos feladatunkat is kijelöli: írói kibontakozásuk lehetőségeinek gazdagítását, hatékonyabb és rendszeresebb támogatásukat kívánja meg. Persze, mindez csak az egyik lehetséges olvasata annak, amit az ilyen összevetések megvilágíthatnak, s most nem is ez volt az elsődleges célunk. Inkább azokra az erővonalakra szerettünk volna — legalább jelzésszerűen — utalni, amelyekhez a fiatal csehszlovákiai költők versei igazodnak. Teljességre nem törekedhettünk, s a versek és költői lehetőségek pontosabb elemzése is bővebb okfejtést igényelne. De me gbízhat óbbnak véljük, ha most a tizennyolc verset és tizennyolc költőt hagyjuk önmagáért beszélni. A szerkesztő VI Végleg egyensúlyozott világ — mi jobb, mint versben rekednem? Ha így tűnök el, megvalósulok, mi helyettesít, több velem s hiányaimmal. Ám ugyanarra tör, világa oldásáig menekül, s tettben, mely nemlétére váltja, (oszlik szét ujjaim közül. Balla Kálmán egy költészet önarcképe ív Helyettem él a vers, ha írom, s életem mind jobban előz. Ki sem pótol szüneteléseimben, s ha nélkülemmé érnek egymásba végül, kísértet-létem úgy nyer pihenőt, ha nemlétével okának kiegészül. V Versem ablak, keretében gyárkémény látszik, én ez oldalán ülök. Ha tartalmához érne a {orma, nem lévő jövőnk más végén végtelennek látnánk önmagunk e szárnyban, mely öncélul megmaradna. Különválaszt, hogy vagyunk s nem csupán szóban meghalatva.
