Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Török Elemér: Vers
Claeys a halál kapujában hevert, vértől mocskosán, ott pedig, ahol a húsa kifordult, kéken és fehéren. Zihált, szólni akart; a tiszt két térdre ereszkedett, s Claeys fejét fölemelte. Claeys szeme azonban nem nyílt ki többé — a tömeg a szemét is kiverte. Egyetlen szó sem hagyta el a száját, pedig a tiszt egészen odahajolt, s különleges gonddal leste a sebesült szavait. A fájdalmon át, szétvert fején át, roppant erőfeszítések árán egyetlen gondolat vergődött föl Claeys tudatáig: „Tévedés... tévedés...” Ez pedig két további zavart és megválaszolatlan kérdésre, két elerőtlénedő és tompuló kérdésre szakadt. Ha elrendeződik, nagyjából így hangzott volna ez a két kérdés: „Rend-e vág/ zűrzavar? Ezek a fickók annak a kísérletnek az áldozatai, hogy az embereket egy tökéletes rend keretébe próbálták kényszeríteni, míg az én megöleiésem a legrosszabb, azaz a legostobább zűrzavar következménye ...” Claeys persze nem tudta kimondani ezeket a szavakat, sem mást. M;ndössze annyit tett, hogy lassan, erőtlenül megemelte a jobbját. Tapogatózva nyúlt a tiszt jobbja után, s a tiszt, a szándékot fölismerve, megszorította és megrázta Claeys kezét. Claeysnek még maradt annyi ereje, hogy tegyen egy mozdulatot abba az irányba, ahol az embereket sejtette, s ahol valóban várakoztak is. Claeys feje mélyen a vállába süppedt. A tiszt ezúttal is fölismerte Claeys óha;át. Talpra állt, jobbját a kézszorítás után változatlanul maga előtt tartva, mintha sínpólya merevítette volna ki. így indult a tiszt az emberek felé. Ösztönösen, mivel a marka nyirkos volt a vértől, k^zét menst közben a zubbonyába törölte. Anélkül, hogy gondolt volna rá, karja ismét a kézfogás pózába merevedett. Arcán kelletlen fintor ült, mert csak keservesen bírt eleget tenni egy ilyen föladatnak. Ezért, mikor a legközelebb várakozó ember kezét megrázta, valójában Claeys kézszorítását közvetítve az embereknek, egyetlen deportált sem értette, hogy a tiszt jobbját helyezi-e a jobbjukba, vagy miután Claeys érintését undorodva letörölte magáról, most a saját szerencsekívánatát fejezi-e ki azért, hogy egy olyan közös ellenséget, amilyen Claeys, sikerült átküldeniük a másvilágra. Koncsol László fordítása Török Elemér a barázdában Egy embsr áll a barázdában szürkén és mozdulatlanul messzire néz mintha a délibáb hullámaiban figyelne valamit ittmaradt gazda-múltjából
