Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - JEGYZET - Sz. Haltenberger Kinga: Szabó Gyula életműve és feladataink
jegyzet Sx. Haltenborger Kinga Szabó Gyula életműve és feladataink A Losoncra érkező ma még hiába keres múzeumot, műtermet vagy galériát, ahol az utóbbi évtizedek legjelentősebb Losoncon élő festőművészének életművével megismerkedhetne. A legtöbb polgár csodálkozva nézne rá, ha a múzeum iránt érdeklődne, pedig már alakul valami, csak a nyilvánosság számára még hozzáférhetetlen. Vegyük sorjába: mi van most Szabó Gyula hagyatékával? Röviddel a festő halála után (1972 nyarán) özvegye Losonc városnak ajánl föl 138 képet, galéria létesítésének javaslatával. Az ajándékozási szerződést megkötik, de a képek egyelőre helyükön maradnak, Szabó Gyula villájában, végleges kiállítóhelyük kialakulásáig. Néhány hónap után Szabóné állást kapott: a besztercebányai Területi Képtár külső munkatársaként hozzáfoghat az életmű összeírásához. A munka néhány évet is igénybe venne, tekintettel Szabó Gyula rendkívüli tevékenységére. Közben Losoncon a galéria létesítésének módját és lehetőségeit kutatják. 1975. március 1-től alakul a Füleken székelő Nógrádi Múzeum mellett galéria osztály, ahova Szabó Gyula özvegyét hívják szakmunkatársul, egyelőre szerteágazó feladatkörrel, de a tervek szerint a jövendő — 1980-ig önállósuló — galéria első dolgozójául. A múzeum maga Is gondokkal és nehézségekkel küzd, helyszűke, pénzhiány, több épület sürgős rendbehozásának feladata nyomják, s ehhez járul az új feladat: Losoncon egy öreg épület galériává alakítása. Ezek a körülmények határozzák meg egyelőre az életmű sorsát. S itt felmerül a kérdés: mit takar, milyen tartalmat ez az „életmű” kifejezés. Szabó Gyula életében sem küzdött a „legendák” ellen, tudta, hogy ezek születése az emberi természetből fakad. Halála óta annál inkább születtek és terjedtek különböző előjelű legendák. Nézzük hát meg a valóságot! A képzőművészeti alkotások összeírása nagyjából befejeződött. A legutóbbi grafikai sorozatok maradtak csak ki, de van róluk nyilvántartás, és ez a hiány már bármikor pótolható. Az összeírás a hatezres szám körül állt meg, ebben a mennyiségben benne foglaltatik minden kis vázlat, rajz, tanulmány is, amelyek a későbbiekben inkább a kutatás számára jelentenek majd érdekes anyagot. A kiállítható munkák száma — a grafikák egyes példányait is beleszámítva — nem egész négyezer. A legendák ott érintették az igazságot, hogy Szabó Gyula rendkívül sokoldalú művész volt. Ebből fakad az a tény, hogy életművének feltárása nem lehet egyszerű feladat. A létesülő galéria terve ezen fog alapulni. A mű jellegéből adódóan állítunk majd össze kiállítási programot, amelyik során Szabó Gyula alkotásait egyrészt témakör szerint, másrészt technika szerint csoportosítva mutatnánk be. Ennek a programnak első szárnypróbálgatásai volt a Rimaszombati Múzeumban rendezett portré-kiállítás, az először ugyancsak ott rendezett grafikai kiállítás hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére, (amelyik Losoncon Is bemutatásra került], s az 1975-ben Losoncon rendezett tárlat Szabó Gyula munkásábrázolásaiból. Ezek vándorkiállítások, s a tervek szerint még ez évben, 1976-ban Füleken is sor kerül bemutatásukra. A technika szerinti csoportosítás első példája a Komáromban, majd Nyitrán megrendezett monotípia — egyedi nyomat — bemutatás volt, 1974-ben. A kutatásnak nagy feladatot fog jelenteni a képek téma, illetve tartalom szerinti osztályozása. Tekintetbe kell venni Szabó Gyula filozofikus beállítottságát, ami képein átsüt, s a felszínen túli, mélyebb összefüggések keresésre serkenti az elméleti kutatót.
