Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - JEGYZET - Sz. Haltenberger Kinga: Szabó Gyula életműve és feladataink

Az egész életművön átvonuló egyes központi gondolatok más-más technikával, különböző korszakokban, más és más megfogalmazásban kerültek felszínre. S a magányban alkotó szellemre jellemzően rostálás nélkül, kendőzetlen őszinteséggel létrehozott életmű felmérése a személyi egység szempontjából is nehéz feladat. A művész személyes jelenléte sok probléma megoldását segíthetné, talán magyarázatot kapnánk a szimbólumokra, a hirtelen átváltásokra. Az általunk ismert anyagból adódó ilyen kérdésekre azonban magunknak kell a választ megkeresnünk, ami vonzó, de hálátlan feladat, hiszen szinte évről évre változó, szélesedő világszemléletünk tükrében a mű is új arcot ölthet.

A feladatok felsorolását talán ezzel is zárhatnám: az életmű csak számában lezárt, csak darabszáma nem gyarapszik. Szellemi értéke azonban állandóan változik, átalakul, gazdagodik, s mint élő szervezet reagál a kor változásaira. Ez természetesen bennünk, szemlélőkben lezajló folyamat hiszen a műalkotás akkor kel életre, amikor a címzetthez érkezik.

Szabó Gyula életművének másik, kevésbé ismert, s ezért talán még több legendával övezett része irodalmi és elméleti munkássága. Versei feltárásához az első lépést az Irodalmi Szemle hasábjain Koncsol László tette meg, s reméljük, ezután további „lépések” következnek, Koncsol részéről is, de a Madách Kiadónál is. E helyen inkább az elméleti írásokról szólnék.

Alkatából kifolyólag Szabó Gyula szigorú szemmel mérte föl saját munkásságát, s már alkotó évei kezdetén lejegyezte egyre szélesedő, de lényegében változatlan, sziklaszilárd ars-poeticáját. Később terebélyesedő eszmefuttatásai is mind ezt az elsőkben fölállított, szigorúan tudatos elkötelezettséget tükrözik a humánum, a béke, az igazságos társadalom mellett, s a művész lényéből fakadó dialektikus világszemléletet.

Ez a viszonya a világhoz s benne saját munkásságához lenne az a terület, amit elméleti írásain keresztül megközelítve, az egész életmű megértésének szolgálatába állíthatnánk.

Gerő Gusztáv: Menekülök [olajj