Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadában
Az összeesküvők pártja András király halicsi hadjárata alatt 1213. szeptember 13-án megölte a királynőt. A közvetlen gyilkosság vétkébe Tőre fia Péter ispánt marasztalták el, akit II. András karóba húzatott. Bánk nádor csupán nádori hivatalát veszítette el, de a kormányban bennmaradt.24 András fia IV. Béla azonban nem értett egyet apja elnéző politikájával. Az összeesküvésben részes Kácsik nembeli Simon bánt 1228-ban jószágaitól megfosztotta.25 Bánk bán vagyonát, miután ezt a hatalmi viszonyok 1240 táján már megengedték, szintén elkobozta.26 Ekkortájt alapította meg Márton bán az ipolysági monostort. Ezek az összefüggések helyt adhatnának egy olyan feltevésnek, hogy a Hontpázmány nembeli Márton — aki az összeesküvés idején a Horvát-Szlavón bán méltóságát viselte — esetleg szintén részese volt az összeesküvésnek. Ha így lett volna, a monostor alapításának igen kézenfekvő indítékára bukkantunk volna: a király anyjának megölésében való részesség miatt a bán lemond a vagyonáról. Az ilyen döntés beillene az atyja helyett intézkedő IV. Béla által meghozott ítéletek sorába. A nagyon is tetszetős magyarázatnak azonban maga IV. Béla király mond ellent Béla király a már többször idézett 1245. évi újonnan kiadott sági alapítólevelének nar- rációjában az alapítóról ekképpen emlékezik meg: „Amidőn a nékünk kedves és hozzánk hív kegyes emlékű Márton bán...”27 Ha Márton bánnak csupán csekélyke része is lett volna az összeesküvésben, ilyen bensőséges módon IV. Béla róla nem írt volna. Annál inkább nem, mert a királynő megölésében elmarasztalt, kivégzett Péter bán nevét viselő Pétervárad nevét — a mai Újvidék helyén volt — IV. Béla Váradra egyszerűsítette. Először 1237-ben szerepel Warod-ként, 1291-től pedig kizárólag csak Várad.28 Márton bán tehát nem volt részese a „Bánk bán” féle összesküvésnek. Erre pedig országbírói hivatalát tekintve feltehetően csakis úgy kerülhetett sor, hogy személyesen kísérte a királyt a halicsi hadjáratban. Márton bán 1215 után már nem viselt országos főhivatalt. A későbbi okleveles megemlékezéseket nem számítva, aktív hivatalviselőként utoljára 1215-ben vasvári ispánként találkozunk vele.28 Az oklevelek hallgatása távolról sem jelenti hivatalviselése végét Hóman Bálinttal azonban egyetértünk abban, hogy kivált a kormányból, amelyben a pénzügyi reformok képviselője Apód fia Dénes kezében volt az irányítás. Nyilván itt kezdődött Márton bán Béla párti hűsége, mert Béla követői valamennyien Apód fia Dénes ellenségei voltak. Ezzel magyarázatát is leljük az oklevelek Márton bán személyére vonatkozó hallgatásának. Szentpétery ugyan a megyei ispánok ünnepélyes kiváltságlevelekben történő felemlítését nem köti feltétlenül a személyes jelenlétükhöz, mégis sejteni engedi.30 Márton bán 1215 után történt ellenzékbe vonulása — valószínű megyeispáni hivatala ellenére is — elegendő oka lehetett a nevének elhallgatására az ünnepélyes oklevelekben. Mire Apód fia Dénes kormányát IV. Béla király apjának, II. András királynak 1235-ben történt halála után felszámolta, Márton bán bármiféle országos főméltóság viselésére már idős és fáradt lehetett. Ha 1201-ben a későbbi Márton bánt 25—30 évesnek tekintjük (vö. a 22. jegyzettel) akkor IV. Béla trón- ralépésekor mintegy 60—65 éves lehetett. IV. Béla trónralépte után elrendelte, hogy a kérvényezők írásban nyújtsák be ügyeiket.31 Az oklevélkiadások rendszerint bizonyos előzetes ügyintézést, vizsgálatot stb. 23 Vö.: Hőman Bálint: Magyar történet I. Táblázat az 512. lapnál. 24 Az 1212. évi kormánycserérői — Hőman: Magyar történet I. 485—486. 25 Szentpétery: Regesta No. 441. 26 Szentpétery: Regesta No. 676. W MÓL Dl. 287. az oklevél 3. sorában. 28 Vö.: Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. A—Cs. 230—231. az 1237/279/385 évi Dl. 216 és 1291: Dl. 1311 okiratban stb. 29 Szentpétery: Regesta No. 298. 30 Szentpétery: Magyar oklevéltan Bp. 1930, 104. — Ogy véljük hogy a megyésispánokat az ünnepélyes oklevélkiadás alkalmával csak akkor említették meg, ha ott valóban személyesen jelen voltak. Ellenkező esetben — ha minden vármegye be volt töltve — mintegy 72 megyésispánt kellett volna felsorolni. II. András okleveleiben azonban ritkán sorolnak fel tíz megyésispánnál többet. 31 Rogerius: Carmen miserabile — A viszálykodás 4. oka — Gombos: Catalogus No. 4470 pag. 2068 és 2070.
