Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadában

igényeltek, amiben már II. András idején a hiteshelyeknek — vagyis a káptalanoknak és konventeknek — jelentős szerepük volt. Sőt, a káptalanokra nézve első ízben II. András 1231-évi dekrétumának 21. cikke már rendelkezik.32 A nagy hiteshelyek hálózatának kiépítése ekkortájt vált országos kérdéssé.

Márton bán (az egykori országbíró) tehát élete alkonyán egyéni belső indítékain túljutva IV. Béla király közigazgatási politikájának szellemében, illetve annak egyenes támogatására döntött úgy, hogy birtokait — utódai nem lévén — egy új ipolyvídéki konvent — hiteshely — megalapítására használja fel. Elhatározása, majd a konvent helyének megválasztása egyaránt bizonyítja, hogy Márton bán haladó szellemű, nagyszerű, országos méretekben gondolkodó, önzetlen államférfi volt.

Az alapító oklevelet újból kiadó Béla király 1245-ben elmondja, hogy Márton bán a monostor alapítására tőle engedélyt kért és kapott: „lelke üdvösségén fáradozva még életében szeretettel arra kért minket, hogy birtokaival lelke üdvének érdekében rendelkezhessen. Hozzájárulásunkat elnyerve engedélyünk alapfán amint kérte volt, minden birtokát sági monostorának mindenkori fenntartására ajándékozta és adományozta.”33

A feltárt körülmények alapján biztosan állíthatjuk, hogy a sági monostor alapítására a tatárjárás előtt, de IV. Béla trónralépése után, tehát 1235. szept. 21. után és 1241 előtt, feltehetően 1236—1240 közt került sor.

Márton bán a monostor helyét kitűnően választotta meg. Az országos út, amely a bányavárosoktól Esztergom és Visegrád érintésével Budára vezetett, az Ipoly folyót éppen az új monostor mellett keresztezte. A monostort Márton bán gazdagon ellátta a működéséhez feltétlenül szükséges birtokokkal. Az alapító oklevél újonnan kiadott szövegéből tudjuk, hogy minden birtokát, tehát Ságot, Szőlőst, Alsóalmást, Dalmadot, Egeget, Alsőpalojtát, a Tisza mellett fekvő Duba falut és nyolc földet ún. Ivát, Hatzo- cot a Zagyva mellett, a Nyék föld egy részét, a Garam mellett fekvő Huzyovi földet, a Pagan föld 1/3-át, a Tubold szigetén fekvő földét és a Guen nevű földet. Az eredeti oklevélben nem szerepel Leánd falu és a Nádas-i földdarab adományozása. E két utóbbiról csak V. István 1270-ben készült oklevélátírásában történik említés.34

Márton bán politikai éleslátása az országos érdekeket rokonságának az érdekeinél előbbre helyező önzetlensége még egy további nagyon lényeges ponton is megmutatkozott. Az általa alapított monostort nem a családja, hanem a király kegyurasága alá helyezte. Márton bán ugyanis a monostor felszentelése napján két testvérének, Mohud- nak és Istvánnak valamint az utóbbi Jakab nevű fiának és más rokonainak ünnepélyes beleegyezésével kegyúri jogait a személyesen jelenlevő IV. Bélára ruházta át. Ipolyságon és a monstor többi birtokán lakó, a monostor felszentelésétől kezdve már egyházi népek jogállását Márton bán e döntése hosszú évszázadokra előnyösen befolyásolta.

A sági monostor mellett Béla király már 1266-ban hidat építtetett az Ipolyon. A híd, illetve a hidat biztosító töltések fenntartásának fedezetére a hídon vámszedést engedélyezett, amit a monostornak engedett át.36 A hídépítés ténye arra utal, hogy a monostor szerepe az alapítás óta eltelt mintegy 30 év alatt jelentősen megnövekedett. A növekvő utas és áruforgalom igényeinek a régi révszolgálat nem tudott eleget tenni. A hídvám beszedése nyilván valamelyik ipolysági jobbágy feladata volt. Sokkal később mindenesetre — pontosabban a XVIII. sz. elején — a vámszedésnek ez a módja volt szokásban.37

IV. Béla király ugyancsak 1268-ban egy, az előbbinél sokkal jelentősebb, kiváltságot adott a monostor népeinek: „az ő jobbágyaik és szolgáik vagy bármi rendű embereik ettől fogva minden lelki vagy emberi jellegű ügyben a magyar királyné udvarbíráján

52 Jerney János: A káptalanok és konventek története. MTT II. (1856), 25.

33 MÓL Dl. 287, az oklevél 3. és 4. sorában.

34 MÓL Dl. 287 és Dl. 292.

35 MÓL Dl. 292 és Dl. 893. a monostorszentelés napját e két 1270-ben illetve 1347-ben készült átírás sem említi.

3* MÓL Dl. 293 az átírt oklevelek sorában a 3.

37 MOL E 152 Acta Jesuitica. Coll. Neosol. F. 4. No. 52. Idea urbarii pag. 23. § XVII Saagh. Telonium.