Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadában
esetében]. Bizonyára nem helytelen, ha azokban az esetekben, ahol a monostor Jobbágyának neve mellett a szülő neve is szerepel, nem csupán megkülönböztetésre gondolunk. Feltehetjük, hogy az összeírás idején még éltek a megnevezett, de már munkaképtelen apák. Vélekedésünket az a körülmény is alátámasztja, hogy a jegyzékben nem ismétlődő, mindössze egyszer előforduló Deg, Egyed, Márton, Endre, Ma-tus, István, Pál, Manus stb. személynevek mellett is szerepel az X-)ia meghatározás, holott megkülönböztetésükre szükség nem volt. Az X-fia meghatározás alatt tehát egy idős, már munkaképtelen korosztály nyomát sejthetjük. C. Kétségtelen, hogy az aktív személyek családjaiban több kiskorú gyermek is volt [a jegyzékben csak 5 nagykorú szerepel). Ipolyság lakosságát a XIII. század közepén társadalmi helyzetük szerint tehát ilyen csoportokra bonthatjuk: 1. A konvent tagjai min. 6 kanonok 2. A konvent népei Ságon a) aktív személyek 37 b) az idős korosztály min. 7 c) kiskorú gyermek ? 3. Márton bán özvegye 1 4. Az özvegy házinépe ? 5. Szabadok: min. 2 Összesen: min. 53 Az összegzésben szereplő min. 53 személy az okiratban név szerint szerepel. A lakosok valóságos száma ennél lényegesen nagyobb volt. A 37 aktív személy közt legalább 23 családot kell feltételeznünk családonként legalább 2-3 gyerekkel. Az özvegy bánné háztartásához is tartozott legalább 5 cseléd-család. Ekkortájt a kiskorú gyerekek számát mintegy 50—60-ra becsülhetjük. Az idős korosztályúakat és szabadok számát támpontok híján nem határozhatjuk meg. Viszont kétségtelenül indokoltnak tekinthetjük Ipolyság összlakosságának számát 1244 körül 120—180 személyre, mintegy 30—40 háztartásra becsülni. Maksay Ferenc becslése szerint a XI.—XIII. században a kisebb házigazdaságok és faluk átlagosan 2—3 (de 5—10-nél ritkán több), szolga-családot számláltak, míg az átlagfalu a XIII. században 20—30 háztartást számlálhatott.3 Ipolyság tehát a jelentősebb települések sorába tartozott. A számszerű adatok elemzésével még nem merítettük ki az oklevél nyújtotta számos információt. Az aktív népesség jelentős része — a 3 udvarispán (8,1 %) — a konvent gazdálkodásának irányításában, illetve a hat lovaslegény (16,2 %) a konvent közérdekű — hiteleshelyi működésében vett részt. A belső szolgálatot 5 férfi és nyilván a szolgálók egy része (főzés, takarítás) látta el. A monostor sági házi gazdasága bizonyára nem volt nagy terjedelmű, mert mindössze 3 család, azaz 7 személy gondozta. Az összeírásban szereplő, ez ideig még nem említett négy férfi és a szolgálók további része alatt, akik: „képességeik szerint szolgálnak”, bizonyára a kézművességgel foglalkozókat kell értenünk. Az oklevél az elmondottakon túl pontosan körülírja Ipolyság — azaz a konvent — földbirtokát: „A határvonal a keleti oldalon az Olwar föld mellett álló határdombtól indul, s innen déli irányban Tysmok falu földjéig halad, majd innen az Ipoly folyóhoz ér. A folyó partján két — fák alá emelt — magas határdomb van. Innen a határvonal ugyanazon folyó felett lefelé nyugati irányban halad és a monostorhoz ér. A monostornál átmegy az említett folyón és két, fa alá helyezett határdombot érintve az erdő irányába megy. Ezen a szakaszon a határvonal bal oldalán Mocud fial a szomszédok. 3 Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Akad. Kiadő, Budapest 1971. 43—44.
