Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadában

Az említett erdőben a határvonal három hársfához Ér. A hársfáktól a határvonal a nagy út felé irányul, amelyet feljebb a kő-kapunál ér el. A kőkaputól kezdve a határvonal az említett úton haladva ismét nyugat felé fordul. A Zuhá-nafc nevezett völgy kezdeténél a határvonal a Burnuce falu határához ér. Ettől kezdve a határvonal az említett völgyben lefelé halad, amíg a fentebb már megnevezett folyóhoz nem ér. Ezen a részen a honti vár Perezlenöen lakozó jobbágyai a szomszédok. Pereszlénynél a határvonal átkelve a sokszor említett folyón, ahol a Turk nevű hegy mellett a Gurky nevű falu határdombjait követve északi irányba vezet. Ott a szögletet jelző határdombnál a határvonal nyugati irányba tér és a Korpona nevű folyóhoz ér. A határvonal áthalad a Korponán, amely túloldalán a határdombokon keresztül egy bizonyos helyig megy. Azon a helyen áthaladva a határvonal visszatér az első határdombhoz és ott lezárul”:1

A határjárás szövegéből kiviláglik, hogy Ipolyság határa a tatárjárás után nem sokban különbözött a város mai határától. Akkoriban még a keleti oldalon Ipolysággal szomszédos volt Olwar falu, mely idővel a sági határba olvadt. Valamikor a X—XI. században a „Ság” föld észak felé túlment a „Túr” nevű hegyen. A Ság földnek a Túr hegytől északra eső részein a Hontpázmány nemzetség tagjai közt a XI—XIII. században lefolyó birtokosztályok három Túr, Felső-, Közép-, és Kistúr keletkezését vonták maguk után. Ezek az új alapítású faluk még hosszú időn át őrizték ősi nevüket, a Ságot.5

Ipolyság története a XIII. század első felében összefonódott a Márton bán alapította prémontrei konvent történetével. A történeti irodalomban — a számos ismertetés ellenére — még senki sem foglalkozott érdemben a monostor alapításának idejével és körülményeivel. Ebben a kérdésben a szerzők a legellentétesebb vélekedésekkel léptek fel. A nyomtatásban megjelent nézeteket négy csoportba oszthatjuk:

1. Az ipolysági konvent alapítási évét tudtunkkal először a linzi jezsuita kollégium rectora Bonbardus Michael 1718-ban megjelent Topographíájában említette meg.6 Szerinte a konvent alapítási éve 1268. A közölt évszám bizonyítja, hogy Bonbardus lelki- ismeretes kutatást végzett. Nyilván felkérte a besztercebányai jezsuita kollégium valamely tagját — ugyanis ez a rendház volt Ipolyság akkori birtokosa — hogy adatokat küldjön. Az ismeretlen adatközlő azonban figyelmetlen volt, mert az 1245. évi újonnan kiadott alapító oklevél helyett egy másik ugyancsak IV. Béla király által, de később 1268-ban kiállított, a király személyes patronátusát igazoló oklevelet vélte az alapító levélnek. Bondardus közlése, amely e téves információ alapján keletkezett, hosszú időn át — egészen a múlt század közepéig — minden jelentős történeti munkába bekerült. A monostor alapítási évét tőle vette át 1742-ben Bél Mátyás, 1780-ban Windisch (itt sajtóhiba révén 1260 áll) majd 1803-ban Fuxhoffer és 1860-ban átdolgozőja CzínárJ

2. A vélekedések második csoportja egy Istvánffy 1622-ben kiadott Magyar történetében szereplő adat nyilvánvalóan véletlen elírása folytán keletkezett hibára épül. Istvánffy az 1552. évi török hadjárat leírása során Ipolyság elfoglalásáról is röviden megemlékezik: „Ságot, a bencés szerzetesek várát, mely az Ipoly folyó partján kies helyen fekszik... miután az őrség megrémült és elfutott a törökök először kirabolták, majd felgyújtották; földig leégett”8 A téves közlés csupán annyiból áll, hogy nem bencés, hanem prémontrei monostor volt Ságon.

Rakovszky István 1863-ban már úgy említi a bencések 1075-ben alapított sági monostorát, mint köztudomású tényt, habár a maga részéről inkább Bonbardus közlése felé hajlik.9 Az állítólagos 1075. évi bencés monostor alapítás a hontmegyei történe4 MÓL Dl. 287, a 14—17. sorban.

5 Különösképpen a XIII. és XV. században pl. 1256, 1266, 1408 (Thwr másnéven Saag), 1424 (Kisthur másképpen Kissagh) stb. — Vö.: Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt, 210—211.

6 Bonbardus, Michael: Topographia magni regnl Hungáriáé (A Magyar Nagykirályság Hely- rajza). Bécs, 1718.

7 Bél Mátyás: Notltia ... IV. 697 — Windisch Kari: Geographle ... I. 235. — Fuxhoffer: Monasteriologia ... II. 66. — Fuxhoffer — Czinár: Monasterlologia ... IL 53.

8 Istvánffy: Regnl Hungarici História. Col. Agrippinae, 1724. 204. A fordítás Juhász Lászlód Istvánffy Miklós a magyarok történetéből. Magyar Helikon, Budapest, 1962. 254.

8 Rakovszky István: A Sághi prépostság emlékezete. — Magyar Sion I. (1863), 827.