Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Fábry Zoltán Ady-élménye
Ady igéivel, verseivel Fábry sokszor lesújtott a csehszlovákiai magyarság úri és polgári köreire is: a régi világot visszavágyó földbirtokosi-klerikális ellenzékre és a masaryki és beneši demokráciára esküsző szervilis aktivistákra. Ezekre a gyakori, bátor és kíméletlen csatározásaira gondolva úgy érezzük, hogy megszorított értelemben: a szocialista és forradalmi demokrata progresszió vonatkozásában tette azokat a költőileg nagyon szép visszanéző megállapításokat, melyekben a szlovákiai magyarság Ady-telítettségét a sajátjához mérte: „A szlovákiai magyar író semmiből indult. Nem volt hagyománya, mintája és gyakorlata. A világháborúból jött: ez, ennyi volt a mestersége és gyakorlata, ifjúsága, tapasztalata és mértéke... Nem volt semmije, csak gyilkos élménye, csak a világháborús embertelenség lidércnyomása. Nem volt senkije, semmije, csak egy könyve: ’A halottak élén’. Ez volt a kezdeit, ez volt az indulás, a felrázó, lökő indítás. Ady volt a legnagyobb emberélménye, és így az ’ember az embertelenségben’ lett szinte egyetlen törvénytáblája. És ez sok volt, ez minden lehetett. Ady nyoma, indítószerepe, folyamatossága és jelenvalósága kimutatható minden szlovákiai magyar szellemi megnyilatkozásban végig, máig. Lényegjegyünk: a szocialista vox humána itt és így született meg. Ha van irodalom, mely a humánumban fogant és a humánumért fakadt, akkor mi vagyunk az egyértelmű példák”. (Palackposta, 25. o.] IV Ismeretes, hogy Fábry az Ady-telítettségét egy olyan könyvnek a megírására is fel akarta használni, amely elejétől végig Adyról szólt volna. A felszabadulás után összeállított első könyvének, A gondolat Igazá-nak végén ez a megjegyzés (Jegyzet] olvasható: „E könyvet két másik fogja követni A béke igaza és Ady igaza címen. E kötetek a szlovákiai magyar Író adottsági elkötelezettségéből, így mintegy a vox humána, az emberség hangjának trilógiájává próbálnak összeállni”. Sajnos, a tervezett trilógiából — más feladatok, tervek közbeékelődése és a betegség következtében — csak az első és második kötet készült el. Az Ady igazá-nak késése, eltolódása miatt Fábry a nyilvánosság előtt is többször panaszkodott. Az 1957-ben megjelent Hidak és árkok Utójegyzetében azt írta, hogy állandó betegeskedése miatt a könyv még nincs nyomdaéretten megírva. Tíz évvel később, 1967-ben hasonló értelemben — de még bizakodva — nyilatkozott: „Tragédia, hogy a legnagyobb művem talán ez lenne, az Ady igaza, és betegségem miatt nem jutok hozzá, hogy befejezzem, merít mindig újabb és újabb dolgok jönnek, amiket hamarább kell megcsinálni. Ezek felőrlik az ember energiáját. Szóval, ha most ezeknek eleget teszek, akkor semmi mással nem törődöm többé, s megírom az Ady igazá-t”. (Tankő László: Fábry Zoltán 70 éves. Szocialista Nevelés, 1967. évi szept.-i sz.). Ügy látszik, hogy egy évvel később már nem bízott abban, hogy a könyvet meg tudja írni. Erre mutat az, hogy az 1968-ban megjelent Stószi délelőttökbe hét Ady-tanul- mányt és cikket, a halála előtt összeállított Vigyázó szemmel című kötetbe pedig öt Ady-tanulmányt helyezett el. Ezeket korábban minden bizonnyal az Ady igazá-hoz tartalékolta. Az Ady igaza sajnálatos elmaradását most a Madách Kiadó igyekszik pótolni azzal, hogy ilyen címmel 1977-ben, Fábry születésének nyolcvanadik évfordulóján válogatott kötetet ad ki. A vállalkozást nagyon dicséretesnek tartjuk annak ellenére, hogy a megvalósuló válogatás csak részben tartalmazza majd a dédelgetve tervezett könyv elképzelhető anyagát, és egyebek közt hiányozni fog belőle egy olyan típusú nagyszabású Fábry-előszó, mint amilyen Az idő igaza a Palackpostában és a Stószi előszó a Stószi délelőtt ök-hen.
