Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - HAGYOMÁNY - Sándor László: A Korunk Csehszlovákiában
hagyomány Sándor László a Korunk Csehszlovákiában A Korunk értékelői közül mind többen mutatnak rá az utóbbi években arra az egyébként nyilvánvaló tényre, hogy a régi Korunk, azaz a folyóirat 1926-tól 1940-ig terjedő első folyama — minden romániaisága mellett — par excellence négyországi folyóirat volt. Ha ez nem így lett volna, ma nem beszélhetnénk magyarországi, jugoszláviai és nem utolsósorban csehszlovákiai Korunk-szerepről, Korunk-kapcso- latról, Korunk-hagyományról. Fábry Zoltán szögezte le a Korunk megjelenésének negyvenedik évfordulója alkalmából írt tanulmányában: „A Korunk minden volt, csak nem erdélyi specialitás és romániai jellegzetesség. Csak jel kell lapozni a munkatársak nevét és beleolvasni — bárhol — a cikkek, tanulmányok, versek, széppróza szövegébe, és mindenki előtt nyilvánvalóvá válik a Korunk kollektív indítéka és kihatása. Összmagyar ügy volt, adalék és summázó világmondanivaló. Az utódállambeli szerkesztőségek és kiadóhivatalok láthatóan és kitapinthat6an ezt éppúgy bizonyítják, mint a munkatársak névsora és lakhelye New Yorktól Moszkváig és Stockholmtól Rómáig.”1 Balogh Edgár Két Korunk: A régi és az új című cikkében hasonló következtetésre jut: A régi Korunk „helyzeténél, munkatársainál és hatékonyságánál fogva négyországi folyóirat volt: nemcsak romániai, hanem magyarországi, csehszlovákiai és jugoszláviai szerepet is betöltött és gyüldéje volt a levert magyar forradalmak szétszórt értelmiségének is, az emigrációnak Párizstól Moszkváig. Harcban az egymásra acsarkodó nacionalizmusokkal és az egyre fenyegetőbb fasiszta rémmel, közös és egyetemes emberi érdekeket szolgált.”2 A Korunknak ez a négyországi mivolta szinte már az indulás pillanatától megnyilvánult és a későbbiek során számról számra, évfolyamról évfolyamra mind konkrétabb formát öltött. Természetesen mélyebb elemzést igényelne, hogy ez a szerkesztői koncepció Dienes László éveiben mennyiben volt tudatos és mennyiben csupán a körülményekből adódó ösztönös lapcsinálási módszer. Az viszont kétségtelen, hogy Gaál Gábor ezt a koncepciót 1929-től, tehát eleitől fogva magáénak vallotta és következetesen meg is valósította. Mint ismeretes, maga is gyakran és szívesen nevezte a Korunkat négyországi folyóiratnak, mert ezzel nemcsak a Duna-völgyi népek ösz- szetartozásának a gondolatát, a proletár nemzetköziség eszméjét mint programot, hanem minit e program megvalósításának tényét fogalmazta meg. A magyar sajtó történetében aligha akad ehhez hasonló példa. Persze, hasonló történelmi és politikai helyzet is alig. Amikor a forradalmi gondolatot, a marxista világnézetet az ellenforradalom száműzte hazánkból, szinte paradox módon a királyi Romániában jött létre a szocialista szellemiséget képviselő Korunk, amely a politikailag rendkívül kedvezőtlen, sőt ellenséges közegben talán valamennyi kelet-közép- európai hasonló ízlésű folyóirat közül a leghosszabb ideig maradt életben. Mindenesetre meglepő, hogy ez a marxista folyóirat a magyarországival csaknem azonos politikai rendszerű, bojárok vezette regresszív Romániában indult és jelent meg egészen kényszerű megszűntéig — és nem az aránylag szabadabb légkörű, polgári demokrata Csehszlovákiában. Ám nyilván éppen ezért, mert nem mutatkozott elég szilárdnak a Korunk anyagi és szellemi bázisa csupán Romániában, terjesztette ki mind 1 Fébry Zoltán: A Korunk negyven éve — Stőszi délelőttök, Pozsony, 1968, 140. 1. 2 Brassói lapok, 1976. III. 13., 3. 1.
