Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - HAGYOMÁNY - Sándor László: A Korunk Csehszlovákiában
Dienes mind Gaál a folyóirat működési területét minden vonatkozásban Magyarország mellett Csehszlovákiára, sőt a világ különböző pontjaira sodródott baloldali emigrációra. Ebben a szereposztásban és szerepvállalásaban Csehszlovákia jelentős hányaddal részesült. Ez vonatkozik a folyóirat előfizetőire, illetve olvasóira és munkatársaira is. Nem kétséges, Csehszlovákia mindenképpen potenciális bázisként jött figyelembe már a lapindltás első pillanatától kezdve. Az a tény, hogy Csehszlovákiában a kommunista párt legálisan működött, a lap elhelyezésének kedvező feltétleit jelentette a szervezett munkás-paraszt és értelmiségi tömegek szempontjából; s továbbá a munkatársak nagyobb választékát és a munkatársi utánpótlás nagyobb lehetőségét is. Ez kivált akkor kapott nagyobb fontosságot, amikor 1934-ben a magyar szervek megvonták a Korunktól a postai szállítás jogát, ami lényegében egyenlő volt a kitiltással. A Korunk, mint ismeretes, állandóan anyagi nehézségekkel küzdött, nem állt mögötte nagypénzű mecénás, minden egyes előfizetőre rá volt utalva. Hány előfizetője volt Csehszlovákiában? Kik voltak az előfizetők, mely társadalmi osztályhoz tartoztak, akik koronáikkal hozzájárultak a Korunk fenntartásához? Mint a folyóirat csehszlovákiai kiadóhivatala egykori vezetőjének, tudnom kellene e kérdésekre válaszolni. Mégsem tudnám megmondani pontosan, hogy abban az időszakban, amikor a kiadóhivatalt vezettem, hogyan alakultak ezek a számok. A teljes névsort sohasem ismertem, mert 1935-ben, amikor átvettem a kiadóhivatalt Fábrytól, semmiféle névsort vagy nyilvántartást nem kaptam. Lehet, hogy Fábrynak sem volt ilyen, az előfizetők teljes névsofa nyílván csak Gaálnak volt meg. Ugyanis ő küldte szét az előfizetőknek a lapot, és ha nem folyt be az előfizetési díj, az ő utasítása alapján szólítottuk fel a renitens előfizetőket. Becslésem szerint átlag mintegy 250 előfizetője volt a folyóiratnak Csehszlovákiában, olykor néhány tucattal több, olykor kevesebb. Ez átlag körülbelül 35.000 Kő évi bevételt jelentett a Korunknak. A bécsi döntés után, amikor Szlovákia déli része visszakerült Magyarországhoz, mintegy 200 előfizetőt vesztett el egyik napról a másikra a folyóirat. Ez érzékeny veszteség volt, mert kb. évi 25.000 Kč kiesését jelentette a Korunk költségvetésében. Gaál Gábor 1938. december 7-én Hollós Korvin Lajosnak írt levelében panaszolja: „Bizony a Felvidékre nem engedték be a decemberi számokat. Valamennyit visszaküldte a magyar posta. Nagy baj ez számukra, meri közel 200 előfizető elvesztését jelenti.”3 Az előfizetők társadalmi hovátartozása igen változatos képet mutatott. Képviselve volt — a politikailag képzett munkás-paraszt csoportoktól a haladó értelmiségen és diákságon keresztül egészen a baloldali eszmékkel kacérkodó ügyvédekig, orvosokig, mérnökökig, vállalati vagy bankigazgatókig — minden társadalmi osztály. Az előfizetők zöme természetesen nem a kispénzű emberekből került ki. Számukra az évi 140 Kč-t kitevő előfizetési díj túlságosan magas volt. De mivel mindenképpen hozzá akartak jutni a folyóirathoz, úgy segítettek magukon, hogy „kollektive” fizettek rá elő, ami azt jelentette, hogy négyen-öten, sőt néha tízen-tizenketten is összeálltak és együttesen fizettek elő a folyóiratra, vagy számonként vásárolták meg. És amikor megérkezett a folyóirat új száma, kézről kézre járt, valósággal az volt az előnye, hogy az olvasók együttesen megbeszélhették, illetve megvitathatták a folyóirat egész tartalmát vagy egy-egy fontosabb írását. Gaál Gábor nagyon fontosnak tartotta, hogy ez az olvasóréteg megmaradjon és ezért készséggel elfogadta Fábrynak azt az 1930. évi javaslatát, hogy munkásoknak évi 120 és diákoknak évi 100 Kő előfizetési díjat állapítson meg. Természetesen a Korunkhoz „olcsóbban” is hozzá lehetett jutni, hiszen egyik-másik szlovenszkói városi könyvtár járatta. Ezt azonban nem mindenki tudta. Jóllehet Csehszlovákiában magában is megjelentek baloldali időszaki kiadványok — a Barta Lajos szerkesztette Oj Szó (1929, 1932/33) és Fábry Zoltán Az Ot]a (1931— 1936), ezek azonban részben rövid életűek voltak, részben pedig tartalmukban eltértek a Korunktól, amely valamennyi tudományág marxista szemléjeként állandó figyelmet szentelt az irodalomnak és művészeteknek Is. Ugyanez állt többé-kevésbé a Csehszlovákiába szabadon bejáró magyarországi baloldali folyóiratokra (Századunk, 100 %, 3 Gaál Gábor: Levelek, Bukarest, 1975, 502—503. 1.
